Miért tekinti egy szülő csapásnak, ha a gyereke introvertált?

A tanáraid hülyébbek, mint a szüleid...

Az embereknek valami baromi nagy százaléka autista valamilyen szinten. Komolyan.

Mellesleg... az introvertáltak sokkal jobb munkaerők, mert jobban tudnak koncentrálni... Gondolj bele, az extrovertáltak minden baromságra figyelnek, csak arra nem, amire kéne. :)

Szia!

Egy élénk, mindenkivel beszélgető gyerek láttán sokan elismeréssel adóznak a szülőknek. Egy csendes, zárkózott gyerek esetében nehezebb megállapítani, hogy "mi van belül". Úgy tűnik, hogy a szüleid a felszín alapján ítéltek, vagy túlságosan meg akartak felelni mások elvárásainak, és ezért próbáltak téged - ostoba módon - megváltoztatni. Ez szomorú, de azért valamennyire érthető: a gyerekszüléshez nem kell semmilyen képzést elvégezni, a tájékozatlan szülőknek ugyanúgy lehet gyereke.

Ami viszont meglep, hogy a tanáraid se láttak át a zárkózottságod "függönyén". Azért ők valamennyi pszichológiát is tanulnak, fel kéne ismerniük a helyzetet.

Összefoglalva: nincsen veled semmi baj, inkább az a baj, hogy ilyen környezetbe kerültél. De most már - felnőttként - csak rajtad áll, hogy mire viszed és sikerül-e túllépned a gyerekkori meg nem értettségen. Azt javaslom, hogy próbáld megtanulni a laza kapcsolatok építését, ez az egyetemen nagyon jól fog jönni. Tudom, hogy nagyon nehéz és félelmetes feladat ez, nekem is az, de nagyon hasznos is. Figyelj meg másokat, le fogod tudni utánozni a dolgot. Az egyetemen pedig emellett próbálj meg minél több tudást összeszedni, mert belőled valószínűleg nem nagy vezető, hanem kiváló szakember lesz.

Egy extrovertáltabb gyerekhez könnyebb hozzáférni, az emberek többsége pedig jobban szereti azt, akivel kevesebb munka van.

Amúgy szülőtől függ, nálam ugyanez a képlet (enyhe autizmus + introvertáltság) és a szüleim örültek neki, hogy nem kell idegen gyerekeket vendégül látni, hogy nem jön senki játszani, hogy konkrétan letesznek egy sarokba egy könyvvel és majd elővesznek ha kellek valamire. Az ismerősök, rokonok, osztálytársak persze engem is mulyának tartottak, a mai napig csak az ismer igazán, aki közel áll hozzám és tud beszélgetni a kedvenc témáimról. Olyankor meglepődnek, hogy sokat beszélek és le se lehet lőni.

Ne foglalkozz velük. Mégis milyen szülők szégyellik magukat egy ilyen okos, rendes kislány miatt? ELlárulom, undorító ítélkező, külső véleményeket a gyerekük érdekei elé helyező szörnyetegek (szörnyeteg azért mert még meg is vertek, amikor semmi rosszat nem csináltál).

Legyél büszke az eddigi eredményeidre, főleg, hogy ellenszélben érted el őket. A tanáraid és a szüleid sem hittek benned. Gratulálok, mert erre nagyon kevesen képesek. Sokan elhitték volna, hogy baj van velük és rosszabbak mint mások.

Nem akarlak elkeseríteni, de nem lesz jobb idővel. NEm fogják elismreni soha, hogy hibáztak. Egyik barátnőm diszgráfiás, de jelentkezett programozónak. Az egész családja ellene volt, senki sem hitt benne, csesztették, hogy kidobott pénz lesz, de ő elvégezte. Most annyit keres mint a 3 másik testvére együtt, de mégis ők a jók a család szemében, pedig nem várna semmi különöset, csak azt, hogy végre egyenlőként kezeljék :(

Pont ilyen gyerekkorom volt, de akkoriban még inkább "karóba húzták" a fajtánkat... Alig volt emberi lény, aki megértett volna, akár rokon, tanár, korosztály meg aztán végképp, kivéve a hasonszőrűek. Tinikorunkra csapatba verődtünk, az a pár introvert és tudtuk, mi jó a másiknak. Azóta már szülők vagyunk, iskolás gyerekekkel, nekem is lett mi fajtánk és extrovert gyerekem is (innen is látszik hogy nem nevelés kérdése, ez alap természetet) Mára már kiállok a saját hozzáállásom mellett, ha valaki azt mondja: fura vagy... akkor visszafelelem: én pont így látlak téged.

Felnőttként, ha elfogadod magad és találsz hozzád hasonlóakat, könnyebb lesz, de sosem fog magába fogadni az átlag társadalom. Hidd el, akkor már nem is fog zavarni végképp :) Nekem már az a természetes, hogy két csoportban vannak az emberek, és az a mottóm, tartsuk egymás természetét tiszteletben, nem bántani a másikat, az a lényeg.