Van itt olyan, aki felnőtt nőként az anyjával, esetleg nagymamájával él?

Én anyámmal élek.

Nem "mamahotel", hanem két felnőtt egyensúlyban lévő együtt élése.

Nagyon ritkán vannak konfliktusaink, hiszen már volt alkalmunk "összecsiszolódni":), és mint írtam, anyám már régen nem kezel gyerekként. Ha mégis van konfliktus, az általában a különböző időbeosztásunkból és azokból a közös feladatokból adódik, amiket vagy csak én tudok megcsinálni vagy mindketten kellünk hozzá.

Mivel mindketten hirtelen haragúak vagyunk, ilyenkor rövid, heves szóváltás után gyorsan (értsd. 10-15 perc) áttérünk a higgadt megbeszélésre és megoldást keresünk az adott problémára. Nincs feszültség, nincs "haragszom rád" stb.

Én 1 dolgot nem értek.... miért magyarázkodtok egy idegennek, hogy miért laktok otthon?

Mi köze van hozzá bárkinek is? Mennyivel lenne jobb albérletet fizetni, és utána kenyéren meg vizen élni?

29 évesen vásároltam meg a saját házam, hitel és szülők anyagi hozzájárulása nélkül...

Annyiban támogattak, hogy otthon lakhattam addig... nyilván kellett hazaadnom, de ez alap....

Nyilván 1-2 proli fröcsögőt megnézném, hogy él, hogy lakik.... (pl téged kedves 55%-os)

Mi "együtt" élünk és ez így is marad, míg valamelyikünk meg nem hal.

A házunk 2 szintes, nekem fent van saját kétszobás, nappalis lakásom, anyáméknak lent nagyjából ugyanez.

Amikor egy kupacban laktunk akkor sem voltak drámák, most meg végképp nem, ezért is döntöttünk a későbbi házvásárlásnál emellett.

Megjegyzem, a mellettünk levő telken a testvéremék építkeznek.:)

55%-os: látom, nem vagy tisztában a fogalommal, amit használsz!

A mamahotel NEM AZT jelenti, hogy az anya meg gyereke egy házban élnek, hanem ha az anya tartja el teljesen a felnött gyereket. A második amit ír, az lakótársi viszony (mintha közösen bérelnének egy albérletet), ahol egy házban vannak ugyan, de mindketten a saját jövedelmükböl élnek és a saját igényeik szerint. Természetesen valamennyi alkalmazkódás szükséges, de ez egy társbérleti viszonynál is így van.

Igen, visszaköltöztem anyumhoz, mert a lányomnak ajándékoztam a 105 négyzetméteres házamat. Két unokám van, egy kisebb házban laktak, amit most eladnak.

Ez a mamahoteles témától falra mászok, bár jelzem, nem húzok le senkit ez miatt.

Valaki írta, kinek, mi köze van hozzá, miért él az anyjával. Én ezért, ráadásul már nem fiatal, mozgássérült, és jobb is így, hogy van vele valaki. Így döntöttem, bár nem mondom, hogy mindig cukimuki a viszonyunk, de muszáj alkalmazkodni. Hol neki, hol nekem. 73 éves anyámnak azért már vannak rigolyái, ő amúgy sem egy könnyű természet, mondjuk én sem vagyok az, de vérre menő vitáink még így sincsenek (egyelőre). :) Ő az a tipikus csendes gyilkos. Soha nem kiabál, de amit mond, mert éppen olyanja van, az tud döfni.

Kérdezted kérdező, válaszoltam. :) Bár tényleg nincs senkinek semmi köze hozzá, szerencsére ez nem facebook, itt leírhatja az ember lánya azt, amit máskor-másnak nem tálal ki.