Felnőtt "gyerekek" szülei! Milyen a kapcsolatotok a gyerekeitekkel? Milyen gyakran beszéltek? Ki kezdeményezi a beszélgetéseket?
25 éves vagyok, 2 éve költöztem össze párommal, azóta alig tartjuk a kapcsolatot szüleimmel, pedig előtte sem voltak túl érdeklődőek. Üzenek nekik, hívom őket, akkor jól elbeszélgetünk, de ők sosem keresnek. Sosem kérdeznek rólam semmit, hogy hogy vagyok, hogy boldogulok két munka s egyetem mellett.
Párommal megyünk hozzájuk kéthetente, viszünk mindig valamit nekik. Mondtam már sokszor, hogy jöjjenek el ők is, de kb kétszer voltak, az is ünnep miatt volt. Pedig autóval tíz percnyire laknak...
Tesóékkal ugyanez a helyzet. Apa szerintem azt sem tudja, hogy hol dolgozom. Párommal jól elvannak, de én mintha levegő lennék. Rosszul esik, hogy nem érdeklem őket, magányos vagyok, nem.tudom hogy miattam alakult-e így. Tényleg én keressem őket mindig? Nálatok hogy van ez?
válasza:
válasza:
válasza:28 vagyok.
Amióta összekötöztünk mostohaanyámmal - 10 éve - apám szarik rám.
21 évesen elköltöztem, azután ha kéthavonta egyszer találkoztunk félórára már sokat mondok, mert neki "nem volt jó", hozzájuk nem mehetek.
Most már 1000km-re élek és félévente pár órára utazok haza, de sokkal jobb, mert nincs bennem a "leszar"-érzés. Arra a kis időre szabaddá "teteti" magát és kész.
28n
válasza:Én 23 vagyok, majdnem egy éve élek külön. Akikkel addig éltem, a családom egyszer se jött el, megnézni se, hol lakom, csak az anyám.
Mi megyünk a párommal, de abból is sértődés van, ha nem tudunk akkor egész nap maradni.
Ígérgetik,hogy majd jönnek, most azt, hogy szülés után meglátogatnak (1 hónap), de ismerem őket, és nem hiszem el már.
válasza:Akkor most itt a másik oldal én a szülői oldalt képviselem. 20 éves múlt a lányom. Biztos követtem el hibákat, mint ahogy mindenki más az életben, de úgy érzem nem voltam rossz szülő. Lányunk velünk lakik még. Vagy inkább úgy fogalmaznék... egymás mellett élünk. Amióta fiú van az életében (2 éve), azóta meg van hülyülve. Nem tetszettek a korlátok (18 volt még érettségi előtt), nem tetszett neki, hogy a fiú első feljövetele hozzánk a mi olvasatunkban nem este 10-ig kéne, hogy tartson és ezt szóvá is tettük. Szóval hihetetlen pálfordulás történt a kapcsolatunkban. Ha egyezik az érdeke a mi gondolatainkkal, akkor hirtelen megered a nyelve, közlékeny lesz, egyébként gyakorlatilag hazajön, bevonul a szobájába tanulni (egyetemista), majd a telefonját nyomkodja a szobában, kijön enni, elmegy fürdeni és visszavonul. Annyit nem kérdez meg, hogy hogy vagyunk, milyen volt 1-1 programunk... De akkor hirtelen érezteti, hogy van egy gyerekünk, mikor a jogosítvány következő részét kell fizetni. És mindez a szerelem megjelenésével kezdődött.
Ezek után elgondolkodom, vajon, ha ő írna ide, mit írna? Nincs megértve, nem kérdezzük meg, hogy van, nem fogadjuk el a pasiját...
Ha elköltözne? Egyelőre borúsan látom, a kapcsolatot. Ha mi keresnénk nyögvenyelős, kényszeres válaszokat kapnánk és alig várná, hogy letegyük a telefont? Vajon Ő keresne-e... vagy pár hónap után eszébe jutna, hogy van egy szülőm, de hát miért hívjam, hiszen ők sem kerestek....
Mindig a teljes igazságot, mindkét oldalt látni kell. :-(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!