Miért ilyen rosszindulatúak a szüleim?

A szüleim elvaltak. 14 éves vagyok. Anyukámmal és a neveloapukammal élek (azaz anyukám barátjával) és az apukamhoz szoktam 2 hetente hétvégén járni. Nem vagyok egy vékony alkat. De nem is egy teltebb. Anyukám mindig piszkal vele. Meg kritizálja az öltözködésemet. De én nem szeretnék stílust váltani,mert nem vagyok ilyen mai tomeg lány vagy nemis tudom. Szóval anya csomószor fel szokta hozni, hogy olyan mintha a kukábol oltozkodnek. (igen szeret tulozni) és a nevelo apukammal régen volt csomó osszetuzesem. Múltkor azt mondta hogy nem érdekelné ha elutne egy villamos. És utal mint a sz*rt. Meg ilyen hasonlókat. Persze ezt akkor amikor anya dolgozik. Én nem igazán vagyok az a barátkozós típus. Inkább ilyen visszahuzodo vagyok. 3 barátnőm van. Es nincs is másra szükségem. De anyukam mindig csesztet hogy antiszociális vagyok. Pedig én nem szeretek középpontba lenni. És nem igazán az erősségem a barátkozás. De ezt mindig felhozzak veszekedesben. Sokat vágják a fejemhez, hogy senkim nincs. És hogy szerencsétlen vagyok. Apa meg azt mondja hogy különleges vagyok. Az osztályomban van olyan ember aki anyának szimpatikus,de nekem nem. Mindig szekal hogy velük baratkozzak, ne azokkal akiket ténylegesen bírok. Egyfolytában őket hozza fel példának. Hogy miért nem vagyok olyan mint ő, meg ilyenek. Ma a neveloaapam megkerdezte hogy mit csinálok. Mert bambultam. És mondtam hogy gondolkozok. Erre ő megkerdezte hogy "mivel?" Pedig én ismerem amikor poenkodik. De ez nem volt az. Szintén ma elkezdett nekem rofogni... Úgy érzem mintha nem szeretnének. Amíg anya és a neveloapam azt mondogatja, hogy valtozzak meg, mert nincs senkim, addig apa azzal győzköd, hogy ők itt vannak, bármi van. Meg ők észreveszik ha valami jót csinálok. És elfogadnak a hibaimmal. Valamiért olyan érzésem van mintha azt akarnak hogy más ember legyek. Nem szeretnek szerintem