Szülők! Ti mit szólnátok, ha a 25-30 éves fiatokról kiderülne, hogy egy 14-15 éves barátnője van?

"Ebből is kiderül hogy gyerek a válaszoló, különben nem írna ilyen marhaságot."

Na, ez esélyes, bár én sajnos azt tapasztalom, hogy manapság már felnőttek is mondanak ilyen marhaságot...

"Ebből is kiderül hogy gyerek a válaszoló, különben nem írna ilyen marhaságot." - Minden relatív:)))

53/F

Tudod, nem feltétlen tizenéves az, aki nem lelkesedik a "rendpárti-tekintélyelvű-konzervatív" gondolatvilágért és lelkületért.

Abban sincs semmi nevetséges, ha valaki másra akar kenni valamit. Főként amikor egy elszúrt dolog miatt a bűntudattól, a kétségbeeséstől menekülve teszi ezt. Ráadásul itt nem is "rákenés"-ről lenne szó, hanem jogos hibáztatásról, mivel a szülőnek igenis van felelőssége a gyerek sorsát illetően.

"mindenkinek joga van a saját hibáihoz is."

Ne is tudom, szerintem erről a jogról sokan szívesen lemondanának... De ha már egy ilyen jogot adunk az embernek, akkor szerintem úgy helyes, ha megadunk mellé minden lehető segítséget, hogy mégis elkerülje a hibát.

Tudom, hogy kegyetlen a világ, és hogy az a valódi, biztos tudás és tapasztalat, amit az ember a saját kárán szerez, de azért vagyunk emberek, és azért élünk családban, hogy egymásra odafigyelve tudjunk azért egy kicsit enyíteni az élet kegyetlenségein.

Egyébként is mindenben a legjobb a középút. A gyereket nem jó mindentől óvni és beszűkíteni számára minden lehetőséget, de nem jó teljesen szabadjára engedni sem, hogy mindent a saját kárán tanuljon meg. Az ideális út a kettő között van.

"az ember ugyanis a hibáiból tanul, aki a hibázástól akarja megóvni, az valójában a tanulástól óvja meg. Más kárán ugyanis"

Szóval azt mondod, hogy az ideális gyereknevelés abból áll, hogy biztosítjuk a gyerek számára a szabadságot, hogy a saját hibáiból tanulhasson? Lehet, hogy nem jól értelek, szóval valóban ezt állítod?

Sejtettem, szóval mégsem TELJES szabadság (mondjuk az irreális is lenne...)

Így már nem állnak olyan messze az álláspontok, esetleg az arányokon lehetne vitatkozni (hogy mennyi is az a minimális, de mindenképpen szükséges tiltás). Meg esetleg arról, hogy a magyarázatok, tanácsok és az esetleges tiltások a különböző életkorokban milyen formában történjenek.

A neveléssel kapcsolatban nekem egyébként az az alapelvem (és ennek a helyességéről abszolút meg vagyok győződve), hogy mindennek az alapja a szülői példa. Magyarázhatsz bármit a gyereknek, vagy tilthatsz bármit, vagy alkalmazhatsz bármilyen modern nevelési módszert, ha te nem úgy csinálod, mint ahogy a gyereknek mondod, ha te nem úgy viselkedsz, mint ahogy a gyerektől elvárnád, akkor nem ér semmit az egész.

Hát én azt tapasztalom, hogy a normálisan gondolkodó (nem valami ideológiai szekértáborba zárt) emberek alapvetően nagyon hasonlóan gondolkodnak mindenről. Az, hogy kinek mi nyitogatja a bicskát a zsebében, az az egyéni sérelmektől, negatív tapasztalatoktól függ, amit az ember megélt. Emiatt bizonyos kiejentésekre, megfogalmazásokra hajlamos az ember élesebben reagálni.

A tizenévesekkel kapcsolatban egyébként igazad van. Furcsa is ez, ebben a mai világban, ami a szabadságot és az emberi jogokat (látszólag) elsődleges fontosságúnak tekinti.