Tényleg ciki elfogadni a szülők pénzét 21 évesen?

Barátommal egyetemen tanulunk még. Sajnos úgy alakult, hogy nem tudtunk mellette dolgozni, mert kicsit megcsúsztunk, és rengeteg tárgyunk volt az elmúlt félévekben, ami mellé nem fért volna bele egy 20 órás munka sem. Barátom most kitalálta, hogy ő már felnőtt férfi, őt nem kell ezentúl eltartani. Ez mind szép és jó, ha lenne bevétele, de ösztöndíjon kívül semmi. Ott tartunk, hogy a kis heti pénze már kedden elfogy, úgyhogy jön a spórolás, soha sehova nem megyünk szórakozni, mert neki nincs pénze, a kajáimat rendszerint kérdezés nélkül megeszi, mert neki nincs semmi a hűtőben. Persze nem sajnáltam tőle, de azért nehogy már én tartsam el. A szüleitől el akar szakadni, közben meg rámakaszkodik. Mondtam neki, hogy ennek semmi értelme, fogadja el a szülők pénzét, mert ha diákmunkán 20 órát dolgozik, az is maximum a lakbérre lesz elég. De ő hajthatatlan, ő már nagyfiú. Mamám szerint én nem látom jól a helyzetet, adnom kéne mindenből és finanszírozni ha neki nem futja valamire. Oké, ha 30 évesek lennénk és tényleg biztos lenne a közös jövő, de 21 évesen azért erre még nem gondolok. Vagy valóban nekem kéne finanszírozni az életét?