Tényleg ciki elfogadni a szülők pénzét 21 évesen?

Fú jó sokan írtatok, nagyon szépen köszönöm a válaszokat!

Igen, visszaolvasva azért nem írtam le mindent, amit tudni kell rólunk. A csúszás nem abból adódik az egyetemen, mert ne tanultunk volna (páran ezt feltételeztétek), sőt nagyon jó átlaggal rendelkezünk. Mind a ketten másik szakon kezdtük el a tanulmányainkat, ami nem tetszett, így újrajelentkeztünk. Mivel véges az államilag támogatott félévek száma, ezért próbálunk több tárgyat felvenni az átlagnál, hogy hamarabb be tudjuk fejezni mint 7 félév és ne csússzunk át önköltségesbe. Ezért írtam, hogy 40-42 kredit mellett nem igen jut időnk dolgozni.

Kérdeztétek, hogy miből élünk. Nem a szüleim tartják el őt. Nekem a fele lakbéremet fizetik, a többit a tanulmányi és szociális ösztöndíjamból, valamint a megspórolt pénzemből finanszírozok. Ezt csak azért mondom, hogy lássátok, én sem vagyok annyira eleresztve pénzzel, hogy egy másik ember kiadásait fizessem.

Viszont. Olvastam itt kérdéseket, ahol olyan véleménnyel voltak ilyen szituációkról, hogy "Közösen élünk, közös kasszán vagyunk", "Nem sajnálok semmit a szerelmemtől, elvégre közösen tervezzük a jövőt", "Miért ne adnék neki a pénzemből, ha nekem több van". Nagyon sokan helyeselték ezt a gondolkodást, és így, hogy mamám is, elgondolkodtam, hogy én látnám rosszul a helyzetet és valóban közös kasszán kellene lennünk? Elvégre 3 éve együtt vagyunk már. Lehet, hogy egyetem után én nem kapok majd állást, vagy nem olyat amiből meg tudnék élni, és majd akkor ő is azt fogja mondani, hogy bocsi, külön kasszán vagyunk..

Nem akarok szakítani egy ilyen miatt. Ezen kívül nagyon jól megvagyunk, teljesen értelmes és tényleg szeretem. Felhoztam már neki ezt a témát, mindig meghallgat, de sosem tesz ellene semmit. Az már valóban nekem is eszembe jutott, hogy nem kellett volna még összeköltöznünk, külön-külön élnénk, akkor sokkal jobb lenne a helyzet.