Ti hogyan álltatok volna ehhez a helyzethez?

Máskor nem a szülők tanyájára mész ha kettesben akartok lenni hanem valahová elutaztok akár a szomszéd városba, foglalsz szállást és máris kettesben vagytok. Oda nem fog beállítani senki.

Én úgy álltam volna a dologhoz hogy ilyen miatt nem hisztizhetek. Hiszen nem az én tanyám, a barátod szülei akkor és annyi időre mennek amennyire akarnak. Az aktuális barátnőhöz nem kell alkalmazkodni.

Nézd Kérdező, én (mint minden pánikbeteg, egyébként) elég nehezen viselem a hirtelen programváltozásokat, meg az L-en is túl vagyok már, nem csak az X-eken:), de erre csak azt tudom írni, hogy hiszti a javából. Elmentetek a pároddal két napra, és ebből egy vevő hirtelen felbukkanása és az akörül való kavarás elvitt egy fél napot... hallatlan, szörnyűség:)

Soha ne legyen nagyobb problémád az életben, azt kívánom.

Megértem, hogy zavar a helyzet kérdező, de egyet kell értenem másokkal: nem saját házad, nem lefoglalt szállás, még szóltak is valamelyest, ha korábban is érkeztek... Ilyenek vannak, sőt, sokkal, sokkal cifrábbak is lesznek még az életben. Érdemes lazábban kezelni, tragédia sem történt.

De a sétával nincs gond, az jót tud tenni mindkét félnek, ha az ember épp ideges (akár elég okkal, akár anélkül, mindegy, vannak irritáltabb pillanatok az embernél, főleg bizonyos vérmérsékletnél). Az ebéd nem zavart volna, ők főznek délre, amit hoznak, én pedig utána főzöm, amit én hoztam - vagy örülök az övéknek, azzal sincs munkám.

Mivel tanya, ott csak talál az ember nyugis reggelizőhelyet, az evéshez még csak a házban se kell lenni. De lehet, hogy én vagyok túl laza.

Mindegy, az elején összefoglaltam a lényeget: felesleges elemezgetni, ilyen apróságok várhatóak, lépj túl rajta. Kiírtad, ennyi. A következő, kettesben töltött napnak ezt illett volna lekezelnie, nagy baj, ha még akkor is ezen pörög az ember.

Ha nem tudsz mit csinálni, mert ilyen fajta vagy, akkor máskor ne menj más ingatlanába, biztos, ami biztos. Nem tudok mást mondani.