Mit szóltok ehhez a helyzethez?

Tapasztalatból mondom: ez így fog-e maradni, és soha nem lesz közös otthonuk és rendes kapcsolatuk meg életük, mert a párja a fizetése nagyrészét nem fogja félrerakni a jövőre, hanem az anyának fogja mindig adni!!!

MENEKÜLJ amíg lehet!!!

ez azért szerintem bővebb kifejtést igényelne...anyuka "megérdemli"?mit jelent,hogy "anyás"?-azt,hogy szereti és támogatja az anyukáját,aki ezzel nem él vissza,vagy pedig azt,hogy a leendő anyós irányítja a vőlegényt?mert nagyon nem mindegy...

Alap esetben számomra egyértelmű,hogy támogatnám a szüleimet és a férjem szüleit is,ha rászorulnának...valahogy nekem nem fér bele,hogy nekem kell a pénz egy bulihoz(lakodalom),míg a leendő anyósom/anyám majd megfagy pl télen,mert nem bírja kifizetni a számláit..

De amúgy én sem értem a "csendben tűrést" a menyasszonytól,lehet én élek elvarázsolt kapcsolatban,de ha engem zavar valami,akkor beszélek róla a férjemmel..

Tehát akkor az eddigi válaszadók úgy gondolják, hogy adódik egy probléma, és akkor rögtön futni.... neem is...inkább szaladni, menekülni kell, mert semmi nem fog változni. Ez igen! (Y) Ügyesek vagytok! De örülök, hogy a ti életetekben minden tökéletes, ám ha valami mégsem, akkor otthagyjuk a másikat! ;) Grat!

Kérdező!

Én viszont úgy gondolom, hogy nem kell elhagyni azonnal a párodat és fejvesztve menekülni, mert ez nem normális dolog!

Az, hogy vannak ilyen jellegű problémáitok, ez normális. Nem írtad mióta vagytok együtt, azt sem, hogy mióta tart a jegyesség, és azt sem, hogy együtt éltek-e, az anyóssal egy városba, vagy messzebb?

A fiú egyáltalán nem TUD félretenni, vagy nem akar? Nem mindegy. Ha pl. a fizuja egy részét a számítógépére költi, mert kell bele a vadiúj kiadású pentium 4-es winyó, de elmenne a régi winyóval is, akkor van egy rossz hírem, mert a párod szrik az esküvőre vagy a lakásvásárlásra...

Ha viszont magára alig költ, inkább neked kedveskedik vagy az anyukájának és így nem tud félre tenni, akkor

ülj le és beszélgess vele. Mond el neki, hogy díjazod az igyekezetét és hogy csodálod, ahogy az anyukájáról gondoskodik, de szeretnéd, ha a jövőre is gondolna.

Ne kiabálj vele, beszélgess, és őt is hallgasd meg.

Egyébként ilyen ügybe nem szabad ide írni először! A válaszolók java része uszítani fog a párod édesanyja ellen.

Ha ti jól éltek, nem szűkölködtök semmiben, mindenetek megvan, de az anyukája nem tud venni tüzelőt, vagy nem tudja kifizetni az ebédjét avgy mittudomén, akkor ne csak magatokra gondolj!

Tiszteld őt, mert ő nevelte fel a fiút, és örülj neki hogy ilyen lelkiismeretes férfit találtál, mert van, aki a jólét után már vissza sem néz segítségre szoruló édesanyjára/édesapjára. Egyezz meg vele, beszélgess róla, vele.

Mi is készültünk a nagy napra, de sajnos szűkíteni kellett a költségeken, mert választani kellett, hogy vagy megcsináljuk a tetőt és újra festünk, vagy 200 fős lagzit csapunk az egyik Kúriába. De végül megérte a kisebb lagzi, mert fantasztikusan éreztük magunkat.

Én azt mondom, hogy ne légy csalódott, ha nem olyan választ hallasz majd a párodtól, amit szeretnél. Természetesen vele kell megbeszélned, és nem itt a birkák szavaira hallgatni. A ti életetek, nem az övéké!

Sok boldogságot! :)

Annyira kész vagyok az olyan hülyéktől, akik képesek évekig spórolni egy esküvőre.

Egyetlen napra!!!! Könyörgöm!

Azért nekem leégne a bőr a pofámról, ha az anyámnak nélkülöznie kellene, mert az úri kedvem azt diktálja, hogy egy kib.szott ESKÜVŐRE gyűjtögessek.

Nem az esküvőtől lesz jó a házasság!!!!

Egy esküvőhöz 2 tanú kell, meg egy időpont. 5 perc alatt elintézhető.

a gond inkább azzal van, hogy ez a csaj nem a párját szereti, hanem csak az fontos neki, hogy lehessen villogni, menjen a parasztvakítás, lehessen szelfizni a menyasszonyi ruhában, hadd irigykedjenek az ismerősök, akiknek még nem volt esküvője.

A pasi helyében dobnám ezt a libát!

ma 23:37

Tudod okoska, vannak akik ezt már átélték. Ahogyan én is. Naivan azt hittem, hogy természetes az, hogy a férjem támogatja az anyját anyagilag. Nem volt soha kifogásom ellene, sőt úgy alakítottam az anyagi helyzetünket, hogy a számlák mellé az anyós támogatása is ott volt mint fizetendő összeg.

De azok a férfiak akik nagyon anyásak, és első helyen az anyjuk áll akkor is amikor már van feleség, gyerekek az nem változik, sőt rosszabb lesz.

Ilyenkor jön a keserű csalódás a sok kompromisszum után amit természetesen csak a feleség ad meg.

Igen, ha egy férfinak az anyja az első mindenben attól szépen el kell búcsúzni. Az változni nem fog.

Persze ezt úgy is lehet ám nézni, hogy lehet ez a kedves anyuka támogatós fiú azt mondta, hogy majd akkor fognak közös otthont teremteni, ha meglesz az esküvő. De az meg így sose lesz meg, mert az anyját akarja támogatni és nem marad rá. Ha valakivel egy esküvőre sem lehet össze spórolni, és mondjuk egy millióból már nagyon szépet lehet tartani, akkor halál komolyan, mit lehet várni tőle? Ha egy milliót nem tud félre rakni (mindegy mire) akkor miből lesz lakás, ház, miből lesznek a gyerekek felnevelve? Mert akkor arra se marad majd. Vagy majd ha a az anyja 90 éves korukban felfordul, ők meg már 60+ évesek akkor lehet szánni magukra is?

Ne haragudjatok, de kár ezen lovagolni, hogy ki kell dobni a libát, aki esküvőre verné el a pénzt, mert ez csak részlet kérdés, hogy mire költenék el, a lényeg az, hogy még annyit se tudnak félretenni, mert megy anyunak.

És szép dolog a szülő támogatása, de itt megint csak nem ismerjük a részleteket, viszont ez legtöbbször úgy szokott kinézni, hogy a szülő marad a régi házban, több szobás lakásban és nem akar elköltözni, mert a szép emlékek, meg amúgy is, és akkor a gyerek gürizik úgy, hogy magára alig marad azért, hogy anyuka egy háromszor akkora térben 3x akkora rezsivel élhessen, mint amekkorára valójában szüksége lenne és szentségtörés ez még csak meg is említeni, mert anyuka szent, meg amúgy is rögtön kiverné az érzelmi zsarolós hisztit, ha valaki megkérdezné, hogy ugyan nem-e gondolja azt, hogy ez így nem jó?

A csaj meg nyilván ezt nézi évek óta, és nincs köztük olyan viszony, hogy ezt szóba lehessen hozni, de amúgy is nyilvánvaló, hogy teljesen másként állnak hozzá ehhez és más elképzeléseik vannak a jövőről stb.

Akkor minek erőlködni? Ebből csak az lesz, hogy majd 5-8 év múlva 30 éves korában vagy valamivel utána ébred rá, hogy ebből soha semmi nem lesz, aztán kezdhet kapkodni, hogy honnan szerezzen olyan pasit, akivel lehet családot alapítani, és a szülő támogatása nem megy a jövőjük rovására.