Hogyan kéne hozzá állnom ehhez a helyzethez? Nagyon bánt a dolog.

Minden ember aki nincs felkészülve lelkileg egy babára, egy új születendő életre ami sok lemondással és még több felelősséggel jár elgondolkozik ezen, hogy ezt meg lehet akadályozni.

Van amikor az ember úgy érzi , hogy ezt nem tudja megcsinálni.

Engem senki nem akart elvetetni, mert anyámon kívül senki nem tudta hogy jövök, még csak orvoshoz se járt úgy hordott ki,hogy akár nyomorék is lehettem volna, viszont éreztem is egész életemben, hogy becsúszott gyerek voltam.

Ha a te szüleid szeretnek, megadtak mindent amire szükséged volt/van akkor ne hisztizz itt és generáld magadnak az önsajnálatot, csak hogy legyen min sopánkodni, hanem örülj neki, hogy másképp döntöttek, melletted állnak/álltak és tisztességesen felneveltek.

Már ha ez így volt.

Ez nem az érzéketlenségről szólt második Válaszoló!

Ez pontosan hiszti!

Mondvacsinált probléma, mert már nem tud mit kezdeni magával és min lovagolni.

Az ilyenek nagyon felháborítóak. Nem mindegy Drága Csillag, hogy a körülmények miatt nem akartak babát. Akkor, ott, még nem téged nem akartak.

Ez annyira nevetséges szöveg, amit levezettél, hogy hihetetlen.

És a legrosszabb, hogy te pontosan tudod, mennyire nincs igazad.

Szeretnek a szüleid, mindened megvan, hiszen most akkor nem ezen akadnál fenn.

Hagyd abba végre ezt a lehetetlen önsajnálatot!

Nézd, ha valaki nem tervezetten esik teherbe lehet tényleg megfordul a fejében az abortusz, de mivel te itt vagy és nagymamának hála megszülettél semmi gond!!!

Egyébként, ha valóban nem akart volna otthagy a kórházban és örökbe ad vagy (kidob a kukába) stb...de ehelyett felnevelt és szeret!!!!