Ti hogy állnátok a helyemben ehhez a helyzethez?

Már nagyon régóta rossz anyámmal a kapcsolatom. Úgy érzem irigy rám, az életemre. 8-9 évvel ezelőtt még inkább megromlott a kapcsolatunk, beleszólt az életembe és belekényszerített egy olyan iskolába amit nem szerettem volna ( 20 évesen). Szerinte nekem egy szakma való , úgysem tudok lediplomázni. De én ennek ellenére fogtam magam és újrafelvételiztem egy diplomás képzésre is és párhuzamosan tanultam. Végül befejeztem azt a képzést is amibe belekényszerített, de 2 évig pánikbeteg lettem utána. Utálta, amikor mentem vissza a kollégiumba, azt mondta ne menjek haza. Ha 3 hetente hazamentem azt mondta, minek mentem haza. Egy tál ételt sem adott, azt mondta, ha nem ízlik nem kell megenni. Most megint szereztem egy diplomát az egyetemi képzésen és erőszakoskodik velem, hogy a párommal vigyük el. Megmondom az őszintét, lehet én vagyok a hülye mert már foglaltam neki szállást, ki is fizettem neki de a légkör, amit tud teremteni az valami idegbaj. Ha valamiről elmondom az álláspontom, az nem jó.Nem jó a hajam, csúnya vagyok szerinte. Állandóan méricskel hízok- e ( egyébként nem hízok ). Most kisbabát is várok ( egyébként nem ezért írtam ki a kérdést, mert most érzékenyebb lennék, 2 évvel ezelőtt is így éreztem). Egyszóval nem tudok mit kezdeni a sok gyerekkori bántásával: amikor kisiskolás voltam, azt mondta, olyan hülye vagy hogy szakmunkásba foglak íratni. Hozzám vágta a füzeteket, könyveket. Volt amikor rajzoltam neki valamit, azt mondta vidd innen ez egy bányarém. Voltam már pszichológusnál, családállításon is ezzel, de úgy érzem akkora elfojtott harag van bennem, hogy nem tudom feldolgozni. Nem is kell egymáshoz szólnunk, forr a levegő.

Én arra gyanakszom, mivel nincsen stabil párkapcsolata, ezért is lehet ilyen. Már lassan 15 hetes terhes vagyok, ha hívom kinyomja a telefont, ő sosem hív fel. Én már nem tudok ennél többet tenni. Amikor elmondtam neki, hogy kiváló lett az egyetemi diplomám azt mondta, úgysem megyek vele semmire. Én szerettem volna segíteni munkát találni is, mert most takarít, de nem engedi azt sem. Fodrász szakmája van és nem tud már belőle megélni. Próbáltam rávenni, hogy segítek neki érettségiben, ha szeretné, de olyankor is csak ordít velem. Ezt azért ajánlottam fel neki, mert dajka szeretne lenni, legalábbis utóbb még ezt mondta.

Én érzem magam rosszul, azt hiszem mindent én rontottam el, hogy nem vagyok szerethető. Sok a kérdőjel bennem, miért bántott annyit gyerekkoromban és miért gyűlöl ennyire? 17 éves voltam, amikor összepakolta szatyrokban a cuccát és otthagyott engem apámnál.