Van egyáltalán, akinek jó a kapcsolata a nevelőapjával?

Szia!

Nekem a nevelőapum vált az igazi apummá :) A vérszerinti apámra sosem számíthattam, de a nevelőapum mindig mindenben támogatott, segített, tanácsot adott..9 éves koromtól van velem, én már elköltöztem otthonról, de pár naponta beszélünk, keressük egymást. Az ok, hogy mi jóban lettünk, hogy ő is igyekezett velem kedvesnek lenni, és én sem utasítottam el soha. Csináltunk programokat, őszintén beszélgethettem vele, ez nagyon sokat jelentett mindig. Sőt, neki előbb mondtam el a tini koromból való részeges butaságokat, mint anyukámnak. Következetes szülő, ha kellett, mellettem kiállt anyával szemben, de ha kellett, anya mellett volt, attól függően, hogy kinek volt igaza. Szerintem alapból ezek miatt lesz valami jó szülő, függetlenül attól, hogy vérszerinti-e vagy sem. De az is igaz, hogy a gyereknek is kell ebbe beleadnia! Minden kapcsolat 2 emberen múlik. Remélem neked is sikerül idővel ezt kialakítani, mert nekem nagyon sok boldogságot hozott az életembe, hogy apa helyett apa volt :)

Szerintem függ attól, hgoy mi van az apjukkal? Mert itt akinek nincs jó viszonya az apjával, vhogy jobb lett a nevelőapával. Vagy akár költöztetek is?

Nem tudom a megoldást, nálunk sem jött igazán össze. Elvagyunk egymással, sosem szólt bele a dolgaimba, a "nem"-et nem ismerte, gyerekkoromban mentünk kirándulni, ajándékot kaptam, aztán vhogy eltávolodtunk. De egymással szemben ha kell beszélünk, a tisztelet megvan, de nem osztunk meg semmit egymással, vhogy az évek alatt így alakult, olyan kis udvariasak vagyunk egymással, nem viselkedünk természetesen. Én eléggé magamnak való vok, anyámmal sem osztok meg semmit, szóval az egyik teperhet, ha a másik erre nem vevő. És nem vele van a gond, hanem az én természetemmel.

Lehet, hogy a nevelt fiaid is egyszerűen olyanok, mint más szülők által neveltek, hogy inkább tévéznének, mint tanulnának. Aztán ha az apjuk rászólna, bünti lenne, esetleg egy füles, mert ugye azért van még füles, akkor történne vmi. De Te nem vagy az apjuk, nem is tekintenek úgy rád, mint itt az előző hszókból páran, hgoy apunak hívják, mert boldogok vele, stb.

Neked ezért nem jön össze, mert a fiúk nem úgy fogadnak el, ahogy jó lenne. De ez lehet a fiatalkoruk miatt van, nem biztos, hogy Te vagy az oka, lehet, a helyzet az oka, ebbe nem tudnak - vagy nem akarnak - beletörődni. Hogy mit lehetne tenni? Nevelned nem kellene, az anyjuk feladata. Ha neki nem jön össze? Akkor megkérdezheted, bár lehet, már megkérdezted, hogy miért jobb ez vagy az? Közös program? Nem családi, van vmi közös érdeklődési körötök? Hátha így közelebb kerülnétek egymáshoz. Vagy összehozni a Te rokonságodból a gyerekeket? Pl. én sajnálom, hogy faternak nincs saját gyereke, aki velem idős, hátha ettől jobb lett volna a kapcsolatunk.

Szerintem a gyereknek saját magának kell rájönnie, hogy tanulnia kell(ene), nem biztos, hogy a diplomáig, de vmeddig. Ha nem jön rá, akkor anyuka akármit tehet.

Én szeretem a nevelőapukám, és az igazi apukámat is. Egyik se folyik bele a nevelésembe napi szinten, csak apróbb (nem kéne már neked aludnod? - nem - akkor jó), vagy a legfontosabb kérdésekben.(pl. Továbbtanulás)

Egymással is jól kijönnek, nagyon szerencsés vagyok.