Van egyáltalán, akinek jó a kapcsolata a nevelőapjával?

Párom elég jól kijön vele - bár a saját gyerekét érezhetően jobban szereti.

Mostohaöcséim is szuperul vannak apával, sajátjaként szereti a két srácot - jobban, mint engem, mint egyszer bevallotta (csak mert én lány vagyok).

Igen. Sőt, jobb, mint apukámmal. Mondjuk őt nem nehéz felülmúlni :)

Szerintem azért lett jó a kapcsolatunk, mert ő is elvált, ugyanúgy, mint anyu, és hasonló korú gyereke is volt, mint én. A gyereke egyébként az anyukájával maradt, tehát ő nem velünk élt. De csináltunk vele is mindig közös programokat.

Anyu korábbi próbálkozóinak nem volt gyereke, és látszott is rajtuk, hogy csak tehernek tekintenek rám, utáltuk is egymást. Neki viszont mivel van gyereke, és hasonló korú is, mint én, nem gond a gyerek, és pontosan tudja, hogy hogyan kell bánni egy gyerekkel.

Párom 24 éves, neki jó kapcsolata van a nevelőapjával. 7 éves volt, amikor az édesanyja összeköltözött a férfivel. És bár valódi apa-fia kapcsolat nem volt közöttük, jóban voltak.

Úgyhogy nekik sikerült.

Apa jófej, sokat nevetnek, mindenben benne van (játéktól kezdve a komoly dolgokon keresztül).

Őszinte, és nyugodt, így gyakorlatilag bármit kérdezhetnek tőle a srácok, nem fogja elhajtani őket.

Viszont, ha kell, akkor szigorú - nem engedi a feleselést, a hisztit, a kiabálást-csapkodást.

Szerintem az a titka, hogy legyél nyitott, a gyerek érezze, hogy nem valami felesleges, akadályozó tényezőként tekintesz rá, ne kelljen éreznie, hogy sokkal jobban örülnél, ha nem lennének, és az anyukájuk még gyerektelen lenne. Persze, ha nem így érzed, akkor nehéz nem éreztetni.

Ne akarj az apukájuk lenni. Abból csak egy van. Ha szeretnek veled lenni és számíthatnak rád, akkor úgyis megszeretnek.

Ne legyél szigorú, ne te akard őket elsősorban nevelni. A neveléssel kapcsolatos dolgokat előbb beszéld meg a pároddal.