Mit tennétek, ha megtudnátok, hogy anyától már volt házas?

Így van. Szerintem az ilyet simán el lehetett volna mondani, hisz nincs ebben szégyellnivaló, abban viszont jóval több van, hogy emiatt rengeteget hazudott, történeteket talált ki, hogy az esküvőt a gyerekeik sose tudhassák meg. Egyszer szóba került volna, esetleg elmondja, hogy hibázott, ne beszéljünk róla, és nem mástól kellett volna megtudnom teljesen véletlenül, illetve nem azon kattognék, hogy az erre felépített hazugságok közül vajon mi igaz, mi nem. Például a nagymamám (apu anyja) sosem bírta anyámat, sosem értettem az okát, ezek után azt sem tartom kizártnak, hogy ellenezte, hogy a fia egy házas asszonnyal került össze, lényegében a fia miatt történt a házasságtörés. Anyám arról is panaszkodott mindig, hogy a tesóinak a szülei mekkora esküvőt csaptak, de mint kiderült neki is!!! Ezek szerint apámmal azért házasodtak össze titokban, mert:1. 1 évvel azelőtt a saját szülei már álltak neki egy újabb lagzit, 2. apu anyja ha megtudta volna, hogy egy nemrég elvált nőt vesz feleségül a fia ellenezte volna - hisz anyám elmondása alapján mikor egy levélből megtudta a nagymamám, hogy a neve már XYné (azaz felvette apu nevét) teljesen kiborult.

Illetve voltak még kusza sztorik, amik sosem álltak össze, ezek szerint úgy építették fel a hazugságfonalat, hogy az első házasságot teljesen ki lehessen zárni, fel se merüljön. Az is érdekes, hogy apám sem említette soha, nem tartom kizártnak, hogy a gyerekeik születése előtt megbeszélték, hogy mit fognak nekik mondani, hogy soha ne tudják ezt meg, de nem értem miért ekkora titok egy esküvő!!! Még az is felmerült bennem, hogy esetleg azért titkolják ennyire, mert mikor apámmal összekerültek, még házas volt, apámhoz már úgy ment hozzá, hogy terhes volt velem, esetleg a másik férfi lenne az apám???!!

Azt ki tudom valahol deríteni, hogy az exférjéhez mikor ment hozzá, mikor vált el pontosan? Abból kiderülhetne, hogy mennyire volt közel a születésem/fogantatásom időpontjához.

A problémám tehát:

1. Ki tudja az esküvő eltitkolása miatt még miről hazudott.

2. Magát mártírként próbálja feltüntetni.

Egyébként anyám azokat is megszólja, akik diplomások mert mindig azzal jön, hogy "neki is lehetett volna diplomája csak a szülei nem engedték" - a jelentkezés azután történt, hogy egy ideig dajkaként dolgozott, ma néztem meg az óvodás csoportképén, akkor már bőven felnőttkorú volt. Tehát valószínűleg fel sem vették, esetleg nem is jelentkezett, csak azért mondja, mert irigy azokra, akiknek diplomájuk van.

A másik, hogy mindig is lenézte, elhordta mindennek azokat, akik félreléptek a házasságukból, megcsalták a férjüket/feleségüket, de mint kiderült, ő is ugyanezt tette.

Ez is igaz, lényegében mindig arra próbáltak rávezetni, hogy ők tökéletesek, megismerték egymást fiatalkorukban, első nagy szerelem volt, stb., soha semmiben nem hibáztak. Mindig úgy éreztem, hogy tőlem, is ezt várják, épp emiatt régen ha rossz jegyet kaptam alig mertem nekik elmondani, mert mindig egymásra mutogattak olyankor, hogy "te lányod, az enyém nem kap rossz jegyet". Az egyetemen ha vizsgáztam sosem mondtam el nekik előre, mindig csak akkor, ha sikerült a vizsga. A nyelvvizsgán elsőre megbuktam a szóbelin, majd gyorsan befizettem magam egy ismétlőre, hogy meg ne tudják a bukást. Pl. apám mindig azzal büszkélkedett, hogy mikor ő megszerezte a jogsiját rögtön vett egy autót és profin vezette - a nagymamámmal is alátámasztatta -, így mikor tavaly nyáron megszereztem a jogsit, alig mertem vezetni úgy, hogy mellettem ül. A félelmem jogos volt, mert mikor először lefulladtam higgadtnak tűnt, majd gúnyosan megjegyezte, hogy "igen nagyon jól vezetsz, csak nem kéne lefulladni, jobban kéne kezelni a váltót, a kuplungot, stbstb."

Mikor az előző barátommal szakítottam, majd újra összejöttünk, otthon el sem mertem mondani először azt, hogy szakítottunk, arról meg abszolút nem tudnak, hogy ezt követően újra összejöttünk és még egy évig együtt voltunk. A mostanit is alig mertem hazavinni, mert féltem mit mondanak majd rá.

Szóval ez, hogy hazugságra, titkokra alapozták a nevelési módszereiket, a gyerekeikkel való kapcsolatukat nem épp a legjobb. Most, hogy ez kiderült, hogy ők sem tökéletesek, sőőt... kicsit kezdem másképp látni a dolgokat és megérteni, hogy miért titkolóztam előttük én is sokat... hisz végülis erre neveltek, ezt mutatták anélkül, hogy tudtam volna róla: mutasd csak a tökéletességet, a hibákat el kell hallgatni .