Hány évesen költöztél el a szüleidtől? Hány évesen ideális?

Olyan, hogy ideális, nincs. Sajnos a mai világban a szülőkről való leszakadás, önállósodás egyre jobban kitolódik korban. Ma nem ritka, hogy még 30-40 évesen is a szülőkkel laknak.

Azt gondolom, hogyha van rá lehetőség, akkor 18 évesen elkezdeni dolgozni és 20-23 évesen már elköltözni, talprállni.

Ez családonként eltérő. Vannak családok, ahol remekül működik a többgenerációs modell, és vannak, akik egyáltalán nem viselik el egymást, és persze számtalan más verzió létezik.

Nem az szokott a probléma lenni, hogy valaki a szüleivel él (mert egyébként lehet, hogy ő tartja el őket, vagy kölcsönösen segítik egymást, esetleg közös családi vállalkozást is visznek). A probléma az szokott lenni, ha a szülő nem engedi felnőni a gyerekét, illetve ha a gyerek nem akar leválni a szülőről, ez pedig független attól, hogy elköltözik-e a szüleitől valaki vagy sem. Lehet anyuci bejárónő és szakácsnő akkor is, ha a gyerek elköltözik mondjuk albérletbe...

Egyébként 31 múltam, amikor én külön költöztem, saját lakásba, amit előtte fel kellett újítani, mert ahogy az előző tulaj hagyta, az nem volt lakható állapotú (csótánytemető a konyhaszekrény mögött, félig eldugult WC - belekötött az egykori építési törmelék a lefolyóba -, 40 éves padlószőnyeg tele porral - nálam a padlószőnyeg eleve probléma, mindenképp felszedtük volna... stb.), nem is tudtak azonnal kiköltözni, arra is várni kellett. Szóval amikor elkezdtem dolgozni, elkezdtem egyből lakásra félretenni, először megtakarítás alapú életbiztosításba, majd később Fundamenta lakáskasszába, mellette banki lekötéseim voltak. 30 voltam, mikor a lakáskassza már annyira a végefelé járt, és más formában is lett elegendő megtakarításom, hogy érdemes volt elkezdeni lakásokat nézegetni. Nem akartam nagy hitelt, csak a minimálisat. Nem akartam albérletbe költözni, mert egyedül nem tudtam volna fizetni, ráadásul ablakon kidobott pénznek érzem, és bármikor kihúzhatják a bérlő alól, mert a tulajnak következő hónapban kell (járt így több ismerősöm), nem csinálhatok egy albérletben akármit a tulaj beleegyezése nélkül (pl. háziállat, meghibásodások miatti munkálatok...). Szóval számomra mindig egy saját lakás volt a cél. Néhány hónapba beletelt, mire megtaláltam azt, amit végül megvettem, júliusban írtuk alá a szerződést, és elindult a lakáskassza felé a kérelem, szeptemberben utalták ki a megtakarításomat a hitelrésszel együtt. Mivel az előző tulajnak elég nagy hitele volt ezen a lakáson (kb. 3-szor annyi, mint amennyit én felvettem), így a vételárból neki nem sok maradt, de nyugdíjasként úgy, hogy a párja pár hónapra rá meg is halt, egyedül már nem tudta fizetni, és kiköltözött a vidéki kis házukba, ahol korábban a nyarakat töltötték, ebben a lakásban, a városban pedig az év többi részében éltek, amikor nem voltak itt, ezt kiadták albérletnek (másfél szoba, jó közlekedés). Szóval szeptemberben utalták az én pénzemet, az előző tulaj elindította a saját bankja felé a hitel törlését, ez is eltartott egy darabig, végül novemberben tudtam átvenni a lakást, és kezdődhetett a munka, bejárati ajtó csere, falig bontottuk a burkolatot minden helyiségben, a fürdőszoba és a konyha plafonig csempézve lett, a padlóra ezekben a helyiségekben és a közlekedőre a több réteg linóleum helyett járólap került, a szobákban a padlószőnyeget felszedtük, és laminált padló lett lerakva, a maradék falakról leszedtük a több réteg tapétát és újratapétáztuk, a plafonok le lettek festve, kellett pár bútor, a régi beépített bútorok egy részét teljesen cserélni kellett, volt, amit teljesen elbontottunk, mert másképp rendeztem be a helyiséget, volt, ami megmaradt, csak le kellett tisztítani, kellett hűtő, mosógép, új WC csésze, új mosdókagyló, új mosogató... stb. És persze szép fokozatosan át lettek hordva a cuccaim is a szüleimtől. Tavaly március közepére állt úgy a lakás, hogy bár még felfordulás volt, és még mindig van mit csinálni, mert nincs mindenre pénz egyszerre, de már beköltözhetőnek ítéltük, és szépítgetem apránként, amikor pénzem és időm van rá.

De amíg a szüleimmel éltem, addig sem voltam önállótlan.

https://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ke..

A nagy költözködésben vissza is olvashatnál. Szó szerint ugyanezt írták ki már itt százan.

27 évesen. Mentem volna előbb is, de anyagiak miatt nem volt lehetőség. Így albérlet helyett gyűjtöttem és vettem saját lakást.

Imádtam az első perctől kezdve, úgyhogy nem volt nehéz megszokni :)

Először 18 évesen, egy másik városba albérletbe egyetem miatt. Nem volt nehéz megszokni, mert alapvetően is önállóak vagyunk/voltunk a testvéreimmel amúgy is. Akkor lakótárssal, és a szüleim támogattak anyagilag.

Az egyetem utolsó fél évében ismertem meg a most már férjem, mikor végeztem hazaköltöztem, és amikor lett munkám már költöztünk is össze, akkor voltam 21 éves. :)