Te milyen büntetéseket kaptál otthon a szüleidtől?

Kisgyerekként a sarokba kellett állnom, hogy lenyugodjak, aztán megbeszéltük a dolgokat. (nagyon hisztis voltam)

Nagyobb gyerekként, már csak megbeszéltük.

Tiniként és utána nem volt velem semmi olyan gond, amiért büntetés járt volna. Elmondták a véleményüket, ha valami nem tetszett nekik, de ennyi. Talán egyszer volt, hogy nem mehettem el egy buliba.

Nem emlékszem, hogy népszerűek lettek volna nálunk az ilyen megvonásos büntetések, pl. szobafogság vagy hogy nem ehetek sütit. A pofonokat egy kézen meg tudnám számolni, amiket kaptam. Tulajdonképpen ha meggondolom, nem kaptam olyan büntetést, amit hidegvérrel, józanul, tudatosan kigondoltak volna.

Voltak összeveszéseim velük, mert feleselős voltam, de én a mai napig ilyen vagyok, hogy sokszor nem rejtem a véka alá a véleményemet és ahol más csendben kussol, én még ott is elmondom, amit gondolok. Ez néha jól jön, de nem mindig.

Inkább a kritizáló, bántó megjegyzésekkel, figyelem megvonásával jelezték a szüleim, ha valami rosszat csináltunk. Ez szerintem nagyon nem jó módszer.

A kérdés felvetését pedig köszönöm. Amikor válaszolok, van igazán lehetőségem végiggondolni ezeket és amiket most írok, azok nekem is új felfedezések, rádöbbenések. Mivel pedig van gyerekem, nagyon hasznos és sokat segít, hogy tisztázom magamban a dolgokat.

Tiniként főként szobafogság, illetve azt hiszem, kb háromszor kaptam egy anyai pofont. A leggyakoribb az volt, hogy nem engedtek sehova, de ezt akkor is megtették, ha nem csináltam semmi rosszat.

Bűnmegelőzés lett volna? Ki tudja...

Engem sosem kellet büntetni, mert szófogaó, felelősségteljes gyerek és kamasz voltam. Viszont egyszer elkezdtek romalni a jegyeim, olyan 14 éves korom körül. Kiderült azért, mert folyamatosan csak olvastam - még az iskolai órákon is. Így megfenyegettek a szüleim, hogy elveszik a könyveimet.. :D Mondták, hogy örülnek, hogy imádok olvasni, de jóból is megárt a sok.

Végül sikerült egy normális középutat megtalálni. :)

5-ös, osztom a dolgaidat. Éppen ezért nem vagyok a "bűntetéssel nevelés" híve. Én is valahányszor valami miatt bűntetést kaptam, ha hasonló utána megesett, azt eltitkoltam, kamuztam, hogy elkerüljem a bűntetést. Tehát nálam inkább a "pozitív megerősítés" megy a nevelésben. Tehát, ha rosszat csinál a lányom, azt szóvá teszem neki, de nem foglalkozom vele, ha viszont jót csinál akkor jutalmazom érte valahogy (amit éppen szeretne). Így nem az marad benne, hogy azért kerülje a rosszalkodást, hogy békén legyen hagyva, hanem az, hogy ha jót csinál, azért megkapja a jutalmát.

És ez mennyivel jobb lenne globális szinten. Egyszerű példa: nem 50 ezres büntetés kellene egy tiltott megfordulásért az autóval, hanem ha lekövetve pl hátom évig nem szegtél szabályt, akkor pl elengedik az azévi súlyadót (teljesítmény adót) az autódra. Na? Hatékonyabb lenne? Nem a rossz "megtorlása", hanem a jó jutalmazása. Nem a bűntetéstől való félelem, hanem a helyesért járó jutalom ösztönözné az embert a példamutató magatartásra.