Hogyan viseljem el a nikotinfüggő anyámat?

Séta, vízivás, rágózás, rajzolgatás,kertészkedés kinek mi jön be. Kell valami pótcselekvés + a leszokóknak mindig tanácsolják, hogy kérjenek türelmet a családtagjaiktól, mert tényleg nagyon feszültek az elején.

Tippem még nagymosás, ablakpucolás, függönyök rendbe tétele. Mindjárt egy másik élettér bontakozik ki, ahogy frissül a levegő.

lehet az el nem költött pénzt perselybe tenni, eltervezni, mi lesz belőle.

Bátorságot mindannyiótoknak! Egyre jobb lesz, tartsatok össze!

Talán mindkettőtöknek jót tenne, ha lenne egy házikedvencetek. (befogadott árva kutya, házimacska.)

A tartására kiszorítanátok a rávalót akárhogy is, és terápiának, figyelemelterelésre, depi ellen viszont óriási segítség. Többszörösen, hiszen a "sötétebb napokat, vagy pl. a sporttal járó "erőfeszítést" is könnyebb jólviselni, ha nem csupán a maga lelki nyomorára figyel egy ember, hanem örömét leli az új családtag örömében is. EGYÜTT lehetnének sport közben-, után is: mindig lenne mellette valaki.

Ha csak egyikőtöknek válik be a hétköznapok elviseléséhez segítségnek, már minimum ketten nyertek, mert biztosan megszeretne titeket a kedvenc is és jól érezné magát veletek és hálás társ lenne.

Vagy szimplán előrejuttok egymás elviselésének könnyítésében, vagy még bizonyítási - és sikerélményhez is segítené, ha látná egy elégedett állatka hétköznapjait.

És talán könnyebben kikerülne a kátyúból, ha néha lenne kihez hozzábújni.

A ZENE és a SPORT még óriási segítség lehet. Nincs valami hobbija?

Könyv, filmek, vagy valami házkörüli teendő? Keressetek vmit, ami "levezeti" a nikotinhiány miatti ideget.

Új célok kitűzése szükséges, ami eltereli a figyelmet , motiválja, és aminek eléréséért "teljesíteni", "bizonyítani" kell.

Te viszont - ha nem másért, hát önvédelemből - próbálj derűsebben, lazábban hozzáálni néhány véleményhez! Szerintem az iménti válaszadó nem akart megbántani, mintahogy bizonyosan anyud sem azért mart le, mert egy nehéz napodat még nehezebbé akarta tenni. Esetlegesen neki is csak lelkiismeretfurdalása lesz, amiért nem tudott uralkodni magán, vagy leüvöltötte a hajat a fejedről.

Ne vedd annyira lelkedre, ahány ember, annyiféle a megnyilvánulása, amikor totál cafatokban lógnak

az idegei.

Közeli rokonom esetéből kiindulva: a házimunka olyannyira az élete része, hogy ha elvonnák őt pl. a lakástakarítástól, még jobban becsavarodna. Számára tényleg az jelent örömet, ha úgy áll az a terítő, ahogy azt ő gondolja...ha egy hónap alatt négyszer végigmossa a függönyeit, a kivasalt cuccot újravasalja....és stb. Nem tisztaságmániás ugyan de így is kész téboly a csaj, menekülnek a közeléből.

Ez inkább már kényszerbetegség nála. Én rövid úton becsavarodnék, ha vele kéne élnem.

Ha láttál már a MONK, A FLÚGOS NYOMOZÓ című filmsorozatból pár részt, kb van képed arról, mi folyik nála. :))))

Amennyire tőled telik, legyél vele türelmes, mert az a legnagyobb segítségek egyike.

Neked is jobb, ha nem ugrasz mindenre, neki sem adsz újabb "indokot", miért kéne újra rágyújtani.

Akkor anyudon segíteni nem tudsz már, ha a lelkedet kiteszed, akkor sem.

Arra kéne koncentrálnod, hogy a te maradék egészséged megmaradjon, illetve megtaláld az utat, mert nem kizárt,

hogy csak te nem tudsz arról, hogy esetleg mégis van lehetőséged.

Viszont, ha te is "elengeded" magad, még betegebb leszel, akkor már MAGADON SE tudsz segíteni és a továbbiakban körülbelül magadra számíthatsz. A többiekre csak akkor, ha jól beléd kell rúgni.

( Utóbbiakat tapasztalatból mondom és nem figyelemfelkeltő célzatosság nélkül ! Ugyanis sok bántásnak a tudatlanság, az értetlenség és az ismeretlentől való félelem az eredője, nem feltétlenül a primitív rosszindulat, a "szemétség")

Magam is több, mint 40 éve selejtes (többek között epilepszia), úgyhogy van sejtésem, mi a megbélyegzettség, a teheteten kiszolgáltatottság, a magambafordultság és minden, ami ennek a nyomornak negatív testi-lelki-szellemi hozadéka. Erre azért tértem ki, mert a mai meghasonlott világban már semmivel nem kisebb a lelki okokra visszavezethető testi bajok kialakulásának esélye, mint a "kintről" érkező behatásoknak. (vírus, baleset...stb)

Anyudra ne számíts, mint támaszra: neked kell magasabb szintre lépned, új motivációt, célokat, azok megvalósításához társa(ka)t találnod.

Tudom, Alzheimer-várományosként könnyű innen a nincset osztani, de te sem látsz magad előtt valamit, ami kizökkentsen a mai állapotodból?

Te legalább még "jelen vagy" a téged körülvevő "külvilágban", még próbálsz a "MIÉRTre" és a "HOGYANra" választ találni. Ez már jó!

Na, persze, ha te -önmagad előtt sem bevallva!- eldöntötted, hogy élve eltemeted magad, akkor nincs mit tenni, de nekem az jön le a sztoridból, hogy a jelenlegi állapotod okozója nem csupán édesanyád helyzete ! Te sem vagy kisebb gödörben, mint ő, de az nem lesz megoldás, ha ezentúl minden kudarcodat meg tudod indokolni az eddig elszenvedett traumákra való hivatkozással. Gondolom, a legnehezebb korban vagy, ami minden esetben durva megpróbáltatás a legtöbb srácnak. Márpedig szerintem a te egyszavas "kórisméd" jelenleg az "EGYEDÜL".

Nekem már tényleg semmi sem drága, tehát ha most támadva éreznéd magad: nem tévedsz!

Ugyanis szerintem nem engedheted meg magadnak azt a luxust, hogy magadba zuhanj, mint egy meddőhányó.

Más igen: te nem. Ugyanis innen megítélve (még) van benned annyi értelem, ami az életképesség bizonyításához kell.

Élj azzal. Ha nem magadért, akkor azokért, akik egykor téged húz(hat)nak ki a katyvaszból.

Mennyi idős vagy? Mikor lesz esélyed (és/vagy szándékod) pl. az önállósodásra? (Tudod? annak megélésére, amikor úgy érzed, NEKED IS részed lehet/van a sorsod alakításában)

Éreztél már kísértést ilyesmire?

Vagy....mégsem?

....."rosszmájú kommenteket szoktam itt kapni, ezeken felhúzom magam (jogosan)"....

Ha nem értékeled helyén a válaszadók szurkálódásait, addig sok keserűséget magadnak köszönj! Ugyanis, ha szerinted "jogosan" húzod fel magad olyan válaszokon, ami nem segítő szándékkal íródott, akkor mielőbb fordíts a sorrenden ! MINDIG -- a magad megítélése szerint -- azt vedd figyelembe először, "KI" adta a választ...és ha úgy gondolod helyesnek, érdemes az illető figyelmedre, akkor engedd csak meg magadnak, hogy megbántódj, vagy elgondolkodj azon, AMIT odaírtak. Ha minden rosszindulatnak és primitív tempónak engedsz, akkor ne más butaságán való világfájdalmadat gondold "jogosnak".

Próbálj bízni a magad értékítéletében, feltételezd , hogy még különbséget tudsz tenni bántás és "bántás" között.

12 vagyok, én is "megbántottam" pedig tény, hogy a friss leszokáskor a hívó ingerektől sokat szenvednek a leszokásban levők, Ilyen a függönyökbe, kárpitokba beivódott dohányszag, amitől hasznos megszabadulni.

Kicsit előítéletes vagy kérdező.