Mi a véleményetek: a szülő láthatja a gyermek telefonját vagy nem?

Szerencsére az én szüleim nem olyan kutakodósak, a telefonomat sem vették el sosem. Ötödikes voltam, amikor nagy nehezen sikerült meggyőznöm anyát, hogy lehessen facebookom, mert az osztályból már majdnem mindenkinek volt és osztálycsoportunk is volt. Akkor még nagyon féltett, megnézte, hogy kik jelölnek be, ellenőrizgette az adatlapom stb, de a beszélgetéseimet nem. Most már leszállt erről a témáról (valamennyire), mert látja, hogy magamtól is tudom, hogy nem írunk vissza idegeneknek, nem teszünk ki olyan fotókat stb. Amúgyis az ismerősöm, látja mit csinálok.

Mostanában is, az elmúlt egy évben beregisztráltam néhány közösségi oldalra (Instagram, Snapchat, Musically, Tumblr), na ezekhez nem kértem engedélyt, anyám nem is nagyon tudja mik ezek. Egyszer az Instagram szóba került és mondtam, hogy nekem van instagramom (megjegyzem, csak profilképem van fent eddig, semmi több), erre kiakadt, hogy miért nem szóltam neki meg hogy ő erről nem is tud. Aztán most meg azon gondolkozik, hogy felregisztrál. De attól tartok, ha felregisztrálna, akkor bekövetne és azt nézegetné, hogy kiket követek, kik követnek engem, miket lájkolok be. Jó, Instán adtam néhány olyan embernek követési engedélyt, akiket nem ismerek, de normálisak és be akartak követni.

De azt ki nem bírnám ha beleolvasna a barátaimmal, osztálytársaimmal folytatott beszélgetéseimbe, pedig nincs benne semmi titkos.

Amikor jön valami értesítés (pl XY élő adást indított Instagramon), és látja, akkor megkérdezi, ki az. Ő meg persze nem ismeri.

Azt sem bírnám ki, ha végignézné a Facebook hírfolyamot vagy az Instagramot vagy beleolvasna a Tumblr profilomba.

Eredetileg nekem vettünk tavaly egy laptopot, de anyám is azt használja, mert a régi elromlott. Más keresőprogramot használunk (erről ő nem tud), pont azért hogy ne tudjon kutakodni, pedig semmi titkos nincs.

Szóval szerintem, ha tudjuk, hogy a gyerek normális és bízunk benne, ne olvassunk bele a levelezéseibe, ne nézzünk bele a telefonjába és ne kutakodjunk a cuccai között. Egy kamasznak is kell magánélet és ez nem feltétlen azt jelenti, hogy ő titkolózik vagy rosszat csinál.

14/L

Válaszokat nem olvastam, elnézést, ha ismétlek.

Én ezt olyan formán tudom elképzelni, hogy a konkrét beszélgetéseket nem, csak a messengert vagy adott felületet csekkolni. Ha tele van ismeretlen nevekkel, akkor lehet róla beszélgetni, mire kell vigyázni a netes ismeretségeknél, honnan ismeri ezeket, mit nem érdemes kiadni, stb. (pont fentebb volt egy leányzónak egy ilyen kérdése), ha meg azt látom, hogy sulisok, egyéb ismerősök sorakoznak ott, akkor nincs gond.

Persze, nyilván ott a titkos csevej, meg akármi, de én bízom benne, hogy van olyan jó a viszony, hogy ne kelljen használni.

Fész és hasonlók egyébként ugyanez: tudni a jelszavát, de csak a jelenlétében és engedélyével ellenőrizni.

Bár az én gyerekem ugyan még messze a kamaszkortól, de.... a mostani szülők azok, akik az internet hőskorában nőttek fel. És bár mi is felnőttünk valahogy, meg azért nem mindenki kallódott el - a mi szüleink még nem is tudták, mitől kellene félteni -, de pont a saját tapasztalataink miatt tudjuk sok esetben, hogy jogos a féltés. Én is csináltam olyat kamaszfejjel, hogy akkor nagyon gondos felnőttnek gondoltam magam, de így visszagondolva, vigyázott rám az őrangyalom, azért nem lett csak baj. :) Ha a gyerekem odajut, szeretném megkímélni a hasonló butaságoktól.

28N

Szerintem nincs joga.

A tesómmal mi nem lázadtunk, a szüleink is normálisak voltak. Kopogtak az ajtón, nem nyúltak a táskánkba, egyszerűen ismertek minket.

Pedig akkor az összes barátnőmmel volt levelezőfüzetem, olyat is csináltunk, hogy kazira beszéltünk, és azt adtuk tovább.

Nagyon ritka az, akinek tényleg valami gáz van az életében, mondjuk hazajön teletetoválva, leborotvált fejjel, de olyankor meg nem a telókát kell nézegetni, hanem a gyereket. A többség egyszerűen csak szeret a másikról mindent tudni.

30/N