Hogyan viszonyulnak hozzád a szüleid miután betöltötted a 18-at?

Hozzám 18 évesen és azóta is (20 vagyok) úgy viszonyulnátak/viszonyulnak, mint egy 10 éves gyerekhez. Ha elmegyek otthonról úgy, hogy nem szólok, 5 perc múlva már csörög a telefonom, hogy hol vagyok, mit csinálok, miért nem szóltam, hogy elmegyek. Ha szólok, hogy elmegyek, egyből jön, hogy "kivel, hová, mit fogtok csinálni, mikor jössz haza???". (Ezért nincs is barátom, szerintem k**va gáz az egész család előtt bejelentést tenni, hogy egy fiúval találkozom, ha még én sem tudom, hogy lesz-e egyáltalán valami az egészből.) Egyetemre járok, de a szüleim még a mai napig is azt hiszik, hogy fel kell jönniük a szobámba könyörögni, hogy végre tanuljak már, mert szerintük nem tanulok eleget és nem lesz belőlem semmi (megjegyzem, a tanulással soha nem volt problémám, orvosira járok). Ha valamilyen döntést kell hoznia a családnak, akkor az én véleményem annyit ér, mint egy kisgyereké. Ha valahová megyünk együtt, még mindig mondják, hogy nézzek körül amikor átmegyek az úton, menjek ide, menjek oda. Ha rokonokkal találkozunk és bele szeretnék szólni a beszélgetésbe, jön a "k*ssoljál, ne szólj bele a felnőttek dolgába, még túl fiatal vagy és úgysem tudsz semmit"

Nyilván a te családodtól függ, hogy hogy viszonyulnak hozzád, miután betöltöd a 18-at, ez csak az én tapasztalatom. Engem már rohadtul idegesít, hogy egy kis h*lyegyereknek tartanak, és mindenről tudni akarnak. Nem mintha olyan hatalmas titkaim lennének, de szerintem nem olyan nagy igény, hogy így 20 évesen egy kis magánéletem is lehessen. Amint tudok, el is költözök.