Hogyan viszonyulnak hozzád a szüleid miután betöltötted a 18-at?

Semmi nem változott nálunk sem. Igaz én 19 évesen összeköltöztem a barátommal. 14 hónapja volt,szóval most is csak 20 vagyok.

Anyukámnak mindig szóltam,hogy kivel megyek,merre,és kb mikorra érek haza. (Ha bármi baj történne,tudja,hogy merre vagyok,illetve ezzel megnyugodott ő is.) Apukám külföldön dolgozik,így neki erről feleslegesen szóltam volna. (Amikor párommal összeköltöztem,akkor anyukám kiment apuhoz,így most csak neten tartjuk a kapcsolatot.)

Semmi nem változott.

Igazi változás akkor volt,amikor elvégeztem a gimit(szintén 19 évesen).

Azóta inkább felnőttként bántak velem.De persze nem egyik napról a másikra,hanem fokozatosan.

Nem normális reakció egyébként egy szülőtől, hogy amíg az én házamban laksz azt csinálsz amit mondok..Az ilyen hozzállással azt éri el a szülő,hogy a gyerek villám gyorsan le fog lépni otthonról és jó nyomot hagy benne ez a tiltás..

Nem tulajdona a szülőnek a gyerek, el kell fogadni, hogy saját akarata van, önálló ember. Nem szabad tiltani és ilyen ostoba feltételeket szabni.

Fokozatosan engedni kell neki a dolgokat.

Engem pl 14 évesen is elengedtek szórakozni 1-1 estére.Persze feltételekkel(be kellett számolnom kikkel megyek, hova, meg volt szabva mikorra kell hazaérnem..stb).De elengedtek és fokozatosan egyre többet engedtek meg.Sosem éltem vissza a bizalmukkal, ha azt mondták, hogy 10-re legyek otthon, akkor otthon voltam.Megbíztak bennem és én is örültem,nem éltem vissza vele.

Pont most olvastam egy másik kérdést, 16 éves lányt nem engednek el találkozni egy barátnőjével.. Az ilyen szülőket tényleg nem tudom megértneni.

20 éves vagyok, és nem változott semmi.

Mondjuk nekem nincs társasági életem, nem járok el sehova, stb. Dolgozom, építem a jövőm, és gyűjtök egy saját lakásra.