Azok, akik felánlják a petesejtjüket egy közeli családtagnak, utána hogyan viszonyulnak az abból született gyermekhez?
Lehet mondani, hogy az "csak" egy petesejt, és lehet mondani azt is, hogy a terhesség és szülés alatt alakul ki a kötődés, de biológiailag akkor is a donor gyereke.
És vajon, aki kapja a petesejtet, az nem érzi magát furcsán, hogy az a baba a férje, és egy női rokonának a közös gyermeke?
A spermadonorokról nem is beszéljünk, hogy milyen érzés lehet, ha azt sem tudod hány gyereked van világszerte...
Szerintem érzelmileg így nem kötődik az ember a gyerekhez..
Nem alakul ki, ez olyan, hogy nem kötődök a véradáson adott véremhez sem, hiába tudom, hogy x ember életét megmentem vele és bennük folyik tovább
#4 biológiailag az övé. És erre irányul a kérdésem, hogy milyen érzés lehet úgy ránézni egy gyerekre, hogy tudod, hogy biológiailag a tiéd. Tudom, hogy ezzel nem alakul ki sem szeretet, sem kötődés, de akkor is érez valamit az ember.
#5 köszönöm a válaszod, teljesen egyetértek veled.
"nekem is van bioapám, és 20 éve nem láttam"
Ne felejtsd el anyunak is megköszönni, te szerelemgyerek.
figy nekem van egy féltesóm, aki nem tud rólam...ugynúgy viszonyulok hozzá, mint akárki máshoz, akit ismerek, sőt még anynira sem.. azt szoktam nézni, hogy mennyire baromira hasonlít a szülőmre,és hogy nem jön rá, hogy nem az apja az apja... aztán ennyi..
semmi több
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!