Azok, akik felánlják a petesejtjüket egy közeli családtagnak, utána hogyan viszonyulnak az abból született gyermekhez?

Úgy viszonyulnak hozzá, mint a másik gyerekéhez. Annyi köze van hozzá, hogy boldogságot okozott a másiknak. Sok családban a gyereknek nem is mondják el soha (vagy nagyon sokáig), hogy adományozott petesejtből született. Nem ezen múlik. A lombikos babáknak sem dörgölik az orruk alá, hogy anyuék csak petri-csészével tudták összehozni.

A másik oldalról, ha valaki adományozott petesejttől esik teherbe, akkor ő már mindent megtett, hogy gyermeke lehessen. Nem úgy éli meg, hogy ez a Maris és Pityu gyereke, hanem ez az Ő gyerekük, aki sok kínkeserves nap után a Maris segítségével végre megfoganhatott. Több évnyi sikertelen próbálkozás után Ha valaki kisbabát fogad örökbe, akkor sem azon tépelődik, hogy mikor bukkan fel a vér szerinti anyuka, hanem hogy mindent megadhasson a gyerekének és boldog család legyenek.

Nálunk most pont van ilyen "adományozott" kislurkó a családban, és nincsen semmi kínos szituáció, hogy "kinek a gyereke". Anya az, aki a szíve alatt hordta.