Szerintetek mennyire normális dolog, hogy a 77 éves nagymama egész egyszerűen nem hajlandó eljönni soha meglátogatni a lányát?

Én az unoka vagyok. Lassan egy éve elköltöztünk, korábban a nagymamával egy utcában laktunk, de akkor is csak akkor jött, ha valakit ünnepeltünk. Így, hogy elköltöztünk kb. 40 km-re, egész egyszerűen nem hajlandó eljönni hozzánk, soha nem is volt még, nem is akar. Ráfogja, hogy fáj a lába, meg ilyen dolgokra. Holott semmi baja, ahová ő akar, oda úgyis elmegy, bár nem nagyon jár sehová sem, de ha mégis, akkor el tud menni. Azt viszont elvárja, hogy kb. havonta elmenjünk és meglátogassuk őt, amikor valakinek szülinapja-névnapja van. Pl. ha anyának van (azaz a lányának), akkor is elvárja, hogy lemenjünk, hogy fel tudja köszönteni anyát. Sokszor még sütiket is mi viszünk, ő meg mindig csak ugyanazt tálalja föl, fasírtot. Semmi mást. Néha sütit, ha vesz.

Anyának hiába beszélek, ő se akar sokszor menni, de inkább lemegy, a békesség kedvéért.

Hihetetlennek találom ezt is, hogy a mama egyáltalán nem kíváncsi az új házunkra. Buszra fölpattanna INGYEN, itt volna kb. egy óra alatt. Még ki is mennénk érte kocsival, és házig hoznánk. Anya testvére ugyanez, ő se akar eljönni, mamával él. Pedig semmi nézeteltérés nincs így köztük, ha lenne, nyilván nem is látogatnánk nagyon őket. De anya már sokszor hívta őket, de nem jönnek. És egy kellemetlen nevetés jön anya részéről.

Egyébként azok a köszöntések sem nagy dolgok. Mama is inkább csak úgy van az egésszel, hogy "letudja". Mindig pénzt ad. Míg ott laktunk is csak "letudott" minket, nevetgélve mondta sokszor. "Ha már itt vagy nálam, le is tudlak gyorsan, boldog születésnapot".