Szülő "vetít", mert rossz a gyereke?

Öcsém világéletében el volt kényeztetve. Bár büntetni próbálták, nem érdekelte. Szüleim lassan mintha nemcsak elfogadták volna, hogy ilyen, hanem teljesen máshogyan látják. Kicsit zavaros, bocs. Egy ideje azt figyeltem meg, ha hazalátogatok, anyám és apám rajtam vezeti le a feszültséget, amit tesóm okoz. Ő simán bemegy mindenhová bakkancsban, frissen mosott padlóra is, nem szólnak rá, velem meg azért veszekednek, mert szellőztetéskor berepült pár falevél a konyhába. Tesóm dolgozni kezdett, ott hagyta két hét után, ment a sajnálkozás, szegény nem bírta a nyolc órás munkaidőt. Én felmondtam két év után egy munkahelyemen, mert alacsony volt a fizetés és pofátlanul elvárták az ingyenes túlórát: jaj mi lesz veled fiam, ne lógasd a lábad! Ő 22 évesen ráér még elköltözni és munkát keresni, nekem 17 évesen már mormogta apám, hogy na lassan önállósodhatnék.De a legszembetűnőbb, amikor anyámmal beszélek, és ő elkezdi sorolni, hogy melyik ismerősnek milyen mihaszna gyereke van, vagy előhozakodott a depressziós haverommal, szerinte ő is csak lusta. Olyan dolgokat mond példának, amit tesóm is csinál, vagy inkább nem csinál! Például, hogy aktuális barátnőm miért nem dolgozik egyetem mellett, stb. Az már gondolom lejött, hogy dúl a testvéri szeretet, az elmúlt években szörnyen viselkedett, lenyúlta az otthon hagyott dolgaimat, szétosztogatta a barátai között, amikor házibulit csinált összehányták a szőnyegem, amit nem takarított ki.

Volt valakinek hasonló, mi lett később, több év múlva, rosszabb lett?