Van itt valaki aki a gyereke (i) miatt maradt benn egy működés képtelen kapcsolatban?

Igazából az érdekelne, hogy ezt hogy bírja ki más.

Mert nálam most jött el az az idő amikor már az én életemre is nagyban kihatással van. Az utóbbi egy hétben nem tudtam nagyon másra koncentrálni sem. Amúgy van hobbim, szeretek sportolni, olvasni, filmeket/sorozatokat nézni de most már ezek sem kötik le a figyelmemet.

A szüleim már több éve csak veszekednek, most már ott tartunk, hogy alig maradnak meg egy helyiségben és szinte nem is szólnak egymáshoz. :(

Te hogy bírod, h jutsz túl a hullámvölgyeken?

Én is ezt tervezem, de még egy évem van a suliból.

Nálunk a veszekedés és az azt követő nem 'beszélek veled' időszak is volt, hogy hónapokig tartott.

Én a válást konkrétan nem javasoltam nekik, de többször szóltam már a vitatkozás miatt. Utóbbi alkalommal már annyira feszült voltam, hogy kiabáltam is velük emiatt, hogy nem képesek két értelmes szót szólni egymáshoz. ennek az lett a vége, hogy most már semmit sem szólnak egymáshoz. Anyu sokat sír is, apu meg elvonul, de tudom, hogy ő is nehezen bírja.

Nálatok is sok évig ment így, vagy inkább csak az elköltözésedet megelőző időszakban?

És most, hogy már nem laksz otthon milyen gyakran beszéltek, illetve látogatod őket? Ja, és köszönöm az ediggi válaszod :)

Pontosan nem tudnám megmondani, hogy mikor kezdődött, de nálunk is átlépte már a 10 évet.. :/

Én is így érzem - de mivel a legtöbb ismerősömnek már elváltak, vagy még mindig boldogan vannak együtt a szülei így nem igen volt kihez fordulni. Persze a legközelebbi barátomnak beszéltem róla, de úgy gondolom ezt tényleg csak érezheti át igazán aki benne élt.

Egyébként én is külföldben gondolkodom, ez meg már csak egy plusz ok ami 'afelé lök'. Remélem a terveket majd sikerül megvalósítani is.

Minden esetre ez most nagyon nehéz, eddig azt hiszem, hogy viszonylag jól kezeltem de most meg igencsak összecsaptak a hullámok a fejem fölött. Egyébként rosszba nem vagyok én sem velük külön-külön, de ilyen 'mindent megbeszélünk' kapcsolatom sincs egyikkel sem.

Azt még megkérdezhetem, hogy hány évesen költöztél el?

Mindamellett, hogy látom -és nem is értem, hogy miért vannak még együtt- én nem nagyon mertem feszegetni a válás témát. Már mindketten túl vannak az ötvenen és modernnek sem mondanám őket. Összefoglalva, valahogy nem is tudom elképzelni, hogy új életet kezdenének és újra megtalálnák a boldogságukat.

Jó, nem mondom azért attól a helyzettől is félek, hogyha meglépik, de amiatt inkább őket féltem. Lehet, hogy ez hülyén hangzik - de annyit agyaltam már az egészen, hogy már mindenféle lehetőségeket felvázoltam magamban.