Anyám meghibbant. Mit tegyek?

Az én anyukám is ilyen volt. Aztán egyre rosszabb lett. Mindenki előtt eláztatott, és sokszor csak a környezete fura reakciójából jöttem rá. Namost ezzel csak az a baj, hogy ilyenkor még védekezni sem tudsz, se cáfolni. Rég elmúltam 40, rendes ember vagyok, már kb 10 éve nagyon kell vigyáznom arra, hogy ne legyenek közös ismerőseink... Soha semmi rosszat nem tettem neki, vagy másnak. Sőt én és a tesóm az átlagnál jobban álltunk a szüleinkhez. Ezzel vissza is élt édesanyám. Mára szinte kitiltottam az életemből, de ez csakis nekem okoz valódi fájdalmat. Az egész életemet funkcionális anya nélkül élem, pedig él. Nálunk anyámról kellett gondoskodni, folyton őt kellett putyurgatni de mi érdemben nem számíthattunk rá. Az "aggódással" (tulajdonképpen gyanúsítgatás) kezdődött, majd eljutott arra a szintre hogy folyton azt akarta szenvedni, hogy szar emberek lettünk. Hát nem lettünk. De mégis bármit elértünk az életben negatívra magyarázta meg magának, másoknak, történeteket talált ki rólunk és azokat igyekezett beigazolni bármilyen cselekedetünkből. Miután kirepültünk, úgy eláztatta a tesómat, apámat, hogy nem bízom bennük, ők sem bennem... Tehát mindent összeszart, gyakorlatilag nincs rokonságom, hátterem akikkel megbízunk egymásban. A második férjemmel (a válásomban is jócskán benne volt a keze, együtt rosszallottak engem a férjemmel, aki hazug ember) a második férjemmel való kapcsolatomat is tönkre tette volna egy idióta hazug történettel rólam, szerencsére tudtam bizonyítani hogy a történet csak anyám fejében létezik... Nem tudom-akarom végleg megszakítani a kapcsolatot idős anyámmal, de nem tudok örömmel gondolni rá, és ez egy tragédia. Mutasd meg a soraimat anyukádnak.

Te vagy az akit betegen elvittek az egyetemre kocsival?