Hogyan kezeljem ha nem szeret az anyám?

Tudom ez elég erős és igazából. Csak dióhéjban. Az életemben minden szerepelt, verés, kiabálás, lelki zsarolás stb. Három testvérem van, abból ketten vagyunk ilyen helyzetben. A másik kettőtől minden jó, úgy ahogy van. Ők teljesen mindegy mit csinálnak, az úgy jó. Mi teljesen mindegy mit csinálunk az úgy rossz. Én mondjuk 12 éves koromtól úgy nőttem fel, hogy állítólag megbízhatatlan vagyok és életképtelen. A családból én vagyok az egyetlen diplomás. Anyámnak a mai napig a fülemben csengnek a szavai a diplomáról: Hát végülis ha négyes az vállalható. De semmi gratulálok, ügyes vagy. Bár ez csak egy kiragadott példa. Egyszerűen minden rossz. Az életemmel én ki vagyok békülve. Sok barátom van, párkapcsolatom, saját erőmből éppen most veszek házat, egy megyei intézménynek vagyok szakmailag igen elismert tagja és ez mellett mellékállásban is dolgozom. De ez nem elég. most 26 éves önálló felnőtt nő létemre is megkapom tőle, hogy én semmit nem érek, kibírhatatlan vagyok. Állandó megfelelési kényszerben élek és negatív kivételezésben amivel a testvéreim vissza is élnek felém. Ők a jók..mindig. Nem az a baj hogy ők jók, az a baj hogy én miért nem vagyok az? Volt az életemben egy komoly szakítás, azt ő kiforgatta és a nyomorommal szórakoztatott másokat. Sőt közölte, hogy nem is csodálkozik mert engem nem lehet elviselni. Gondoltam hogy fekvő emberbe már nem rúg bele...de tévedtem. A munkahelyén az életem összes rossz döntéséről tudnak..nem mintha sok lett volna, de 2 rossz döntés felnagyítva elég nagy móka tárgya náluk. Szóval idegileg és lelkileg is teljesen kikészít és már annyira el vagyok keseredve. Én küzdöttem a szeretetéért. Jól tanultam megtettem mindent, segítettem és stb. De nem volt elég. Szóval szerintetek likvidáljam az életemből? Semmit nem lehet ezzel már csinálni?