Hogyan kezeljem anyámat, hogy elviselhető legyen a kapcsolatunk?
Anyám igazi mártír-típus, amit én már alapjáraton nezen viselek el, de ezen mondjuk úgy, túllendültem az évek alatt.
Ahogyan azon is, hogy gyakorlatilag a gyerekkorom egy rakat $zar volt (közvetve leginkább neki köszönhetően, de mindig próbáltam előre nézni. Bár ez a tényeken valljuk be, nem változtat.)
Amitől kezdek megőrülni, a folyamatos bírálás a gyereknevelésemmel kapcsolatban.
Másról nem tud beszélni, mint hogy mi mindent csinálok rosszul a gyerekkel (a nagyobbikkal) kapcsolatban, milyen anya vagyok, lelki beteg lesz a gyerekem, stb. Évek óta ez megy, de újabban kihozta belőlem, hogy az ő dolgaival szembesítettem többször. Ilyenkor vagy terel, vagy elviharzik, rám nyomja a telefont, vagy ami a legjobb, letagadja.
Nagyon kezdek besokallni. Lányom szereti, nem akarom eltiltani az unokáktól (bár a kisebbikért annyira nem kapkod, a nagy a minden), meg nem akarom lezárni vele véglegesen, de ezt így nagyon nem bírom már tovább.
1. Nem gyűlölködök, pont azon vagyok, hogy elfogadjam. Csak közel 30-hoz, 2 gyerekkel ne oktasson ki gyereknevelésben, gyerekkel kapcsolatos körülményekben egy olyan, aki elba$zta a gyerekei életét a saját mártírkodásával, mert ő szeretett szenvedni. Én csak ennyit kértem tőle, de meghaladta sajnos a képességeit.
2. Az a helyzet, hogy az anyám ilyen esetekben úgy hív fel 1-2 nap múlva, mintha semmi nem történt volna. Söpörjünk mindent a szőnyeg alá feeling...
Nem tartok haragot, túllépek a dolgain. A probléma, hogy mindig kezdi újra.
Ha a gyereknek nem ízlik a főtt kaja (amit ő akart enni, csak épp nem ízlik) és szendvicset eszik helyette, elhanyagolom, mert nem főztem mást.
Első osztályostól mi jogon várom el, hogy rendet rakjon maga után a szobájában, és a széthordott cuccait a lakásban ő szedje össze, anyám szerint ezt nekem kéne...
Átjön, turkál a lányom cuccai között, és engem oktat, ez miért így van, miért úgy van. Kiválogattam múltkor, amiket kinőtt. Pont utána jött anyám, és mivel fele annyira csökkent a szekrény tartalma, megjegyezte, milyen kevés ruhája van a gyereknek, biztos csak a kicsinek veszünk.
Vásárolgat, kaját hoz a nagynak, olyan célzattal, hogy itthon nem kedvezünk neki úgysem. Mindig megtalálja, mibe kössön bele. Hiába próbálok békés maradni...
Nem lehet, hogy az unákval akarja kompenzálni azt, amit veled elrontott?
Ettől függetlenül nem kellene állandóan kritizálnia. Egyáltalán nem lehet leállítani ezeket a kirohanásait?
Ne hívd hozzátok, hanem külső programokra vigye a gyereket. Játszóterezzenek, sétáljanak stb. kevesebb lesz a támadási felület, ha a gyerekkel rendes, akkor te minden alkalommal vonulj háttérbe.
Az egyik baja tuti az, hogy nincs min problémáznia. Ha eteted egy kicsit lényegtelen vagy valós problémákkal, akkor legalább nem kreál újakat. Nagyon gondosan válogasd meg, hogy mit engedsz neki tudni az életetekről. Ha túlzásba esik, akkor elmenni a szituációból egy figyelmeztetés után (azért nem gondolatolvasó, mindig mond neki, hogy éppen mi zavar, legyen esélye javítani)
Mondjuk tökéletes sose lesz, de közepes nagymama még válhat belőle.
Lehet uncsi, hogy mindenkinek ezt írom, de keress rá és nézz utána: nárcisztikus anya
Nem biztos, hogy illik anyádra amiket majd találsz, de hátha. Könnyebb kezelni a beteget, ha tudod, hogy mi a baja.
Én mondjuk megszabnám a határokat és betartanám. Ha beleugat a dolgaidba, egyszerűen nem hívod át, nem engeded be. Első 2 alkalommal hisztizni fog. Aztán kezd majd visszavenni magából. Nevelni kell őket is, mert gyerekes a viselkedésük, megrekedtek a tinédzserkor végén agyilag.
Távolságtartással. Kövezetes távolságtartással. A legnagyobb tisztelettel állítsd le a szidalmazását: nem vagyok gyerek, anya, magam is el tudom dönteni, mi a jó a gyerekeimnek. Kérlek, ezt fejezd be, mert rosszul esik.
Ha nem hagyja abba, akkor mondd azt, hogy szeretlek, anya, de megkértelek rá, hogy ne kezelj öt évesként, mert az engem bánt, a gyerekeim előtt aláássa a tekintélyemet, pozíciómat. Úgyhogy most elmegyünk, és legközelebb ne légy ilyen. Szia.
És ezt eljátszani 10-12 alkalommal. Rá fog jönni, hogy a lányának is kijár a tisztelet, nem kell beledöngölnie a padlóba.
Kitartás. Nem, nem kell mindent elviselni, a saját anyádtól sem,jól érzed.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!