Anya az ilyen? 14 éves korom óta apa nevel engem és testvéremet . Anya lelépett az 5 eves hugommal egy pasi miatt. Sokáig nem beszélt velünk . Idöközben rendezödött a kapcsolatunk . Ennek már 10 éve; Túltettük magunkat a dolgon.

Apuddal szétvált, lemondott rólatok, szóval számára ti már nem léteztek. Ti is tegyetek vele ugyanígy. Ő már nem az életetek része és gondolom aputokkal már rendeződnek a dolgok s a testvéred is biztonságban érezheti magát. Nem értem ez miért lenne a ti hibátok. Nem tudom meg e tudnék neki így bocsátani.

Nem anya, ő sem tekinti magát annak, akkor nektek sem kell. A leszbikusság meg nem probléma.

Én nem tudnék. Egy anya nem hagyja csak úgy ott a gyerekét.

Először intézzétek, hogy húgotok hozzátok kerüljön biztonságba. (Tényleg nők közül sokan férfi bántalmazás hatására lesznek leszbikusak.) Utána írd le teljesen anyád.

Probaljtok minnel tobb kozos programot csinalni apukaddal, es a hugoddal. Menjetek el moziba, tarsasozzatok, kezdjetek el egy sorozatot egyutt, menjetek el kiallitasra, vasarra, barmire ami erdekelhet titeket. Ha osszekovacsolodtok akkor a hugod is jobban fogja erezni magat, es kevesebbet fog gondolni a problemaira. A multat hagyjatok magatok mogott, persze figyelj arra, hogy ha a hugod beszelni akar ertol, akkor legyel nyitott, nyilvan jot tesz ha kibeszelhezi magabol. Edesanyaddal meg tobbet ne foglalkozzatok. O megbukott anyakent, ra mar nincs szuksegetek.

Érdekes, hogy egy apa "apa" marad, ha évi egyszer sem néz rá a gyerekre, akkor is.

Ő nem anya csak gyereket szült. Sajnálom nagyon ami veletek történt. És nem tudnám neki megbocsájtani, de nem is említetted hogy bocsánatot kért e azóta. Ha ugyan az a helyzet mint eddig, vagyis hogy nem akar látni akkor nem is kell megbocsájtani.

Nyilván azért benned is maradt valamennyi rossz érzés az "anyahiány" miatt, de te még szerencsésnek mondhatod magad. Ezek szerint apád az u.n. anyaszívű apa, aki saját magától igyekszik mindent megtenni a gyerekeiért. Egy akármilyen nemű gyereknek azonban kétségkívül szüksége lenne mindkét nemű szülőjére és a tőlük kapott szeretetre is. Ami anyátokat illeti, bizony a nők között is vannak olyanok, akikben az anyai lelkület alig-alig pislákol. Ezt egy gyereknek nagyon nehéz megértenie és még felnőtt korban is hordozza magában a szeretet iránti hiányt. A húgod helyzete lényegesen nehezebb, mert ő most az anyjához úgy ragaszkodik, mint a már megismert börtönőrhöz, akitől ugyan nem kapja meg azt, amire vágyik, de mégis csak ismeri valamennyire és ő az egyetlen, akihez valamennyire ragaszkodni tud. A lányokhoz való vonzódását nemcsak a nevelőapjától elszenvedett zaklatás okozhatja, hanem a valakihez való érzelmi és testi hovatartozás igénye is. Mivel már ő is felnőttnek tekinthető, ha ezeket a dolgokat most már közösen, felnőtt fejjel megpróbáljátok analizálni és lehetőség szerint az érzelmeket, érzelmi megpróbáltatásokat, sérelmeket kihagyni, akkor a tárgyszerűség feltárásával ti magatok is megfelelő pszichoterápiát tudtok alkalmazni önmagatokkal kapcsolatban. Anyátokat pedig szintén tárgyszeren próbáljátok meg helyretenni: úgy tekintsetek rá, mint egy "lelki fogyatékosra", aki így született és aki nem tud ezen a "fogyatékosságán" változtatni, amire egyébként tényleg nincsen orvosi gyógymód.