Miért nem szeret már az anyám? A párom miatt nem szeret?

Van egy 12 éves öcsém és egy ikertestvérem. Az ikertestvérem már nem lakik itthon, a barátja 10-15 percre lakik tőlünk, télen odaköltözött. Hazajárnak néha látogatóba, anyám kedves velük, kiteszi a lelkét körbeugrálja őket ha itt vannak mert szereti őket, a sráccal is kedves, aranyos, beszélget.

Nekem is van barátom, viszont nálunk más a helyzet. Ő Budapesten dolgozik, nekem viszont még 1 év vissza van a suliból, addig csak hétvégén tudunk találkozni amikor hazamegy a szüleihez, ide egy közeli faluba. Ott tudunk együtt lenni.

A probléma az, hogy úgy érzem anyukám nem szereti se a választottamat se engem. Főleg a választottamat. Elég sokszor hangoztatja, hogy falusi, meg hogy csak egy szakmunkás. (5 OKJ végzettsége van + érettségizett, szóval nem hülye, de anyám kb egy hete csodálkozott rá, h van érettségije, mert nem nézte ki belőle..) Szóval, hogy "csak egy szakmunkás" . Mert, hogy a testvérem párja (fél)diplomás, nem fejezte be de kapott munkát.

Ezek nagyon rosszul esnek, mintha kést forgatnának a szívembe. Nem is tudom úgy igazán kiírni magamból.

Amikor beszélek róla, mesélek vagy épp panaszkodok, hogy hiányzik, folyamat mintha le akarna beszélni a szerelmemről, manipulál, ahelyett, hogy megértően megnyugtatna. Fintorog és forgatja a szemét, és kinevet ha összeveszünk a párommal mert hogy "te választottad". Amikor csak teheti mutogat nekem más fiúkat, hogy "hát valami ilyet képzeltem el" egy csalódott fintorral kísérve, amikor meg rászólok, hogy ezt nem neki kell elképzelni, akkor meg "jajjj én csak jobbat akartam neked".

Azt is szokta mondani újabban, hogy "kár hogy nem a testvéred maradt itthon és nem te takarodtál el"... és hogy jó lenne ha elhúznék végre én is a nyakáról. Ezt kb azóta mondja mióta együtt vagyunk a párommal, h költözzek csak oda a faluba, oda való vagyok, a szemétbe (rendes , tisztességes emberek, akárcsak a párom, annyi a "bűnük", hogy nem túl gazdagok, és ezért lenézi őket), de azóta szinte minden nap megkapom, mióta a tesóm elment. Egyébként mi sem vagyunk annyira eleresztve anyagilag, anyám 100 ezret keres és 4-en élünk belőle. És én sem vagyok diplomás, felsőoktatási szakképzre járok most.

Lenézi a páromat, és engem is hogy őt választottam. Cikizi hogy faluban laknak a szülei, hogy ő is ott nőtt fel, és az egészet úgy egybevéve.

Ezt tűröm már 2 éve, de néha annyira összetörök emiatt, hogy órákig sírok. A párommal sokszor összevesztem már, mert anyám idegesít ezzel, és néha meginog bennem a meggyőződés, de végül megnyugszom mindig és rájövök hogy nem számít ez az egész, hiszen szeretem.

Amikor a párom jön ide, nekünk nem főz, nem nagyon beszélget, és bejelenti hogy "neki ma más dolga van, nincs ideje erre.." Amikor a fejéhez vágtam hogy persze nekik főzöl, megkaptam, hogy irigy kva vagyok. Amikor elköltözött a tesóm, akkor is folyamatosan kaptam, hogy irigy kva vagyok. Pedig semmit sem csináltam amiből ezt kéne gondolni.

Szóval, szerintetek miért utál az anyám? Azért mert még itt vagyok a nyakán? Ez tényleg gáz 21 évesen? 15 éves korom óta nem túl jó a viszonyunk, de ennyire gáz sosem volt, ennyit még sosem bántott.

Még annyit, mielőtt valaki félreértené, hogy a párommal szeretjük egymást, 2 éve vagyunk együtt. Néha nehéz, nagyon nehéz, hogy ilyen távol van, ez alapból egy nyomott hangulatot ad nekem. Anyám csak hab a tortán. Szóval a kapcsolatunk rendben van, kisebb nagyobb surlódásokkal, de az mindenhol van. Szerintem csak a távolság miatt, ezt szentül hiszem.

Mi a véleményetek erről az egész szituációról, hogy én ide be vagyok zárva ebbe a körbe, még egy évig? Hogy tudnám jobbá, elviselhetőbbé tenni anyám viselkedését? Veszekedni már nem akarok vele. Belefáradtam.

Bocsi hogy ilyen hosszú lett, köszi ha elolvasod, és még jobban köszi ha válaszolsz is. :)