Ismertek olyan embert, akit valami miatt nem szeret az a nő, aki a világra hozta?

Igen, ismerek. Amennyire meg tudom ítélni (tehát sehogy, csak sejtem), az anyának szerintem némi személyiségzavar befigyel, nárcizmusra gondolok elsősorban.

Igen, magamat.

Csak sejtésem van. Anyám 67 éves és összejött a Facebookon egy 29 éves arab gyerekkel. Figyelmeztettem, hogy a srác csak a vízumra hajt na meg a pénzére és ez nem tetszett neki majd kidobott az utcára. Még mindig várja, hogy a gyerek hozzáköltözzön, nem tudom mikor fog leesni neki, hogy ki lett használva.

engem se szeretett soha az anyam. nem is akart engem csak muszaj volt megszulni , akkoriban tilos volt az abortusz.

Én nem szeretem az anyámat. Mert 3 dolog miatt szült engemet .Egyik gyerekre hivatkozva, soha többé ne kelljen dolgozni. Másik segély meg támogatások miatt. Harmadik gyerekre hivatkozva tudjon kéregetni ezt meg azt. Anyám számára cigi+kávé+semmitevés az élete. Sosem foglalkozot velem.

Igen, a párom "anyja". Azért szülte meg, hogy megfogja magának a párom apját a gyerekkel és ne kelljen dolgoznia (sosem tette). Amikor már nagykorú volt barátom, akkor rajta élősködött (a rezsi kifizetése után még ő tartotta el a testvéreit és az anyját is). Szerencsétlen arra dolgozott, hogy ezeket az élősködőket ne rakják ki a saját lakásukból. Aztán amikor mi összeköltöztünk el lett zárva a pénzcsap (emiatt közellenség lettem). Még utoljára lehúztak róla pár millió forintot, mert "anyukának" sikerült nem kis adósságot ráterheltetni a lakásra, amit barátom kifizetett és úgy volt, hogy visszakapja. Nem kapta. 6 éve nem tartjuk velük a kapcsolatot, utálják egymást. Természetesen mi vagyunk a sz@.r szemetek. :D

Ismerek. Engem sem szeretett, csak a nővéremet. Ahol tudott, keresztbe tett nekem, és mindenki előtt szidott. Amikor lebetegedett, a testvéremnek hozzáférést adott a számlájához, hogy tudja gondozni (mivel a nővérem munkanélküli), nekem nem. A sors fintora, hogy amikor a betegség miatt már egyre kevésbé volt ura a gondolatainak, a nővérem leszívta a bankszámláját, majd lekoccolt. Én meg fizetés nélküli szabadságot vehettem ki, és egyedül gondoztam a legnehezebb időszakban, mivel otthon szeretett volna meghalni. Én etettem, pelenkáztam, csillapítottam a fájdalmait... Fogtam a kezét, amikor meghalt. A hagyatékin csendben tűrtem, hogy nekem egy lenullázott bankszámla jutott, még akkor is, amikor a nővérem ezek után még több százezres csekkeket is kifizettetett velem... Mindezt azért viseltem el, mert tiszteletben tartottam a döntését, hogy neki akarta adni a pénzét, és mert anyu anno arra kért minket, hogy ne marakodjunk sose. Csak remélni tudom, hogy akárhol is van, már rájött, hogy mekkorát tévedett...