Ismertek "helikopter" vagy "mártír" típusú szülőket?

Nem saját szülőt, mert nekem semmi bajom a sajátjaimmal, de barátnak pont ilyen mártír tipus van. A huszonévek feléig bírta a srác cérnával, aztán már nem nagyon idegelt rajta. Volt pont ilyen eset, készültünk egy legénybúcsúra páran Balcsira, mentünk érte, és hallottam hogy menj csak fiam, örülök hogy mész, majd megleszek ha csak a front a beteg szívemet ki nem nyírja, meg a fejem is úgy lüktet, igaz, örülnék, ha inkább maradnál de te tudod, mi a fontos... a srác, aki tinikorában fele élményről lemaradt ilyen beszólások miatt, már csak odabökte hogy: anya, ha meghalsz, akkor az úgy volt megírva, ha itt vagyok, ha nem, ha baj van, telefonon elérsz...

Kegyetlennek tűnik így leírva, de láttam az évek alatt hogy mennyit nyelt, amíg erre a szintre jutott.

Mellesleg azóta családos apák vagyunk, anyukája pedig boldog nagyi, azóta már nem mártírkodik annyit, legalábbis elmondása alapján.

"anyám"

50% helikopter úgy kezeli, felnőtt nővéremet mint egy kisgyereket.

50% mártír mindig pénz miatt( mi adjuk neki pénzt), érzelmi zsarolással kényszerít engemet meg testvéremet.

Anyám egyenesen mindkettő, senkit nem hagy érvényesülni, aztán persze panaszkodik, hogy mindenkinek mindent ő intéz.

Nem is jó a kapcsolatunk, mert kiskoromtól önálló vagyok, így sosem volt alkalma, hogy helyettem pattogjon.

A 16 éves húgomnak még átnézi az iskolatáskáját, pakolássza bele a füzeteket, meg a tolltartót :D

Anyós "csak" mártír.

El nem tudom mondani, mit össze nem hordott, amikor elköltöztettem tőle a pici fiát. Annyira belehergelte magát a siránkozásba, hogy végül tényleg lebetegedett.

Szóval nekünk kijutott a jóból.

Anyám mártír, apám meg erőszakos, agresszor, abúzív.

Anyámnak, ha jó dolga volt, kárt tett, hogy lássuk, milyen rossz neki. Az elején erre volt jó apám, aki gondoskodott arról, hogy a kár, amit anyám igényel a mártírságához ott legyen. Amióta elváltak, azóta mindketten szánalmasak. Egyik saját magát rombolja, a másik meg a megszokott áldozatai helyett mindent, akivel találkozik az utcán.

Ketten úgy egymásra találtak, mint egy szadista és a mazochista. Az egésznek a gyerekek szívták meg a levét. Egyik testvérem drog függő, másik hippi én meg idegbetegség miatt daganatosra és depressziós.

Az élet szép :) Sá-lá-lá-lá!

Anyós volt ilyen ameddig hagytuk neki.

Férjem 25 évesen egy csekket nem tudott kb befizetni,fogalma nem.volt róla mibe kerül egy kg kenyér,mert bár dolgozott,anyós kezelte a pénzét.

Összekerültünk,hamar ráérzett a szabadság ízére,onnantól nem tudta meghatni hogy az anyja este 8ra várta minden nap,hiába monta hogy nálam alszik,zsarolni próbálta hogy de neki főzött,ki hallgatja meg hogy milyen volt a napja (apóssal nem felhőtlen anyóa viszonya),stb. 3 hóap után összeköltöztünk,anyós kórházba kötött ki... Lassan 10 éve házasok is vagyunk 2 gyerekkel,de mai napig próbálkozik,de szerencsére férjem elég jól szabályozza. Heti kétszer felhívja meghallgatja,havi egyszer látogatjuk. Elmondani csak olyat mond amibe már vagy nem tud beleszólni vagy had szóljon nincs jelentősége,de anyós elvan vele egy ideig és jól is érzi magát tőle ( pl most alakítjuk át a gyerekszobát,szépen varr,megkapta a gyerekeket nyáron azzal együtt hogy válasszák ki a színeket anyagokat hárman,csinálja meg nekik... év véhéig nyugi van)

az melyik amelyik a nehézségek miatt lemondatja a nevében mindenféléről az embert.

pl. pluszmunkáról a távollétében, inkább pihenjen s nem érdekli hogy komoly anyagi gondjai vannak s rázárják a villanyt ha nem szerez elég pluszmunkát.