Ismertek "helikopter" vagy "mártír" típusú szülőket?

Anyósom.

A fia 34 volt mikor megismerkedtünk,reggelről kávé az ágyba egy nap nem volt h ne lett volna kész a teritett asztal mikor hazaért melóból. Addig még "kedvelt" amég nem volt komoly a dolog amint érzékelte h komolyodik elkezdte zsarolni a fiát h jajj ő milyen egyedül van ne aludjon nálam mert mivan ha éjszaka történik valami.

Nem akarta h elmenjünk szilveszterezni barátainkhoz mert neki 1.születésnapja és nem kora reggel köszöntenénk hanem du. 2kor.

Lassan meglesz a baba a viszony annyira megromlott h már nem beszélünk vele,mert egyszerüen képtelen volt leválni a gyerekéről. Előtte ugy tervezte h a fia én és a baba együtt fogunk élni mint nagy család,majd ő kel a kicsihez éjszaka stb. Nekem ez nem fér bele.

anyám mártír.

persze, nem hiszi el magáról.

ő annyit dolgozik, ő folyton főz, mosogat, takarít, soha nem tudtunk vele megbeszélni semmit, beszélgetni se, mert mindent képes a házimunkára irányítani (példa. külföldön lakom, kérdi, mit csinál a cica. mondom, épp rosszalkodott, mire ő, hát a mi régi macskáink soha, mondom, igen, de ők kintiek voltak,az enyém meg a lakásban éli ki magát. mire anyám: hát biztos unatkozik, persze, mert nem tud főzni, mosni, takarítani, kertet rendezni...

minden beszélgetést azzal kezd és fejez be, hogy neki mennyi dolga van, megy teregetni, stb stb.

plusz dolgokat csinál magának, és nyavalyog, hogy sok a munka vele.

betegségekkel nem jön, csak úgy, hogy X szülője kórházba került,vagy ez meg az történt, bezzeg anyukám vigyáz magára, hogy nekünk, a gyerekeinek ne legyen ilyen gondja, hogy róla gondoskodni kelljen.

félig helikopter is, de inkább csak szóban, hazamegyek (külföldön lakom), elém rakja a kaját, és odanyúl a tányéromhoz, hogy megkeverje, mintha magam képtelen lennék rá. ha otthon vagyok, bejön ébreszteni, hiába van nekem beállítva, mert én biztos magamtól nem tudok felkelni és elkészülni (hogy hogyan élek 11 éve külföldön,egyedül, mellékes szál. mint az is, hogy minden ismerősnek én intézem a dolgait, lévén az én nyelvtudásom a legjobb...az itteniek közül.

ja, keresztanyám (anyukám nővére) mikor először repültem haza külföldről.

az útvonal az volt, hogy a városkából, ahol akkor laktam, be kellett vonatkozni a nagyvárosba, ott megtalálni a buszt, onnan le távolsági busszal a fővárosba, ott megtalálni a reptérre kivivő buszt, aztán haza repülővel Pestre, ott vártak a reptéren, onnan Veszprémbe busszal.

mire reggel felhív, hogy ne aggódjak, hogy hogy megyek haza, ha nem lesznek ott időben, mert késnek.

miután végigbuszoztam Angliát, és átrepültem fél Európán át, majd ugye Budapest -Veszprém távolságot képtelen leszek egyedül megtenni.