Mi a teendő egy állandóan mártír, önsajnáltató szülővel?

Anyám egy tragédiának fogja fel az életét, állandóan sajnáltatja magát, képes lelki terrorba is bele menni, csak hogy éreztesse neki mennyire "rossz az élete". (semmi problémája nincsen amúgy, egészséges rendezett anyagi helyzettel)

Ez abban nyilvánul meg, hogy pl. egy családi ebédnél ha valaki nem neki ad igazat, akkor lehajtott fejjel nem szól senkihez órákon át, és szándékosan duzzog és persze tagadja hogy bármi baja lenne.

Kb. mint egy kisgyerek.

És ha valaki megkérdezi most mi a baja, egyből neki áll mártírkodni, hogy neki ugyan semmi baja nincs, miért feltételezzük azt hogy ő be lenne sértődve, biztos tudjátok miről van szó.

57 éves, de már kezd az agyunkra menni, mert hiába lett neki elmagyarázva, hogy ne csinálja ezt mert csak röhejessé teszi magát, minden egyes alkalommal akárhányszor összejön a család, neki meg kell játszania magát.

Sajnos ez nem az a probléma, amit az asztal alá lehet söpörni, mert ha nem tudjuk valahogy rávenni a változásra, akkor magára fog maradni.

Ugyanis már az elviselhetetlen szinten van az egész, minden családi összejövetel alkalmával elb*sza a hangulatot ezzel, és egyre kevesebb kedvel megyünk hozzá.

Van kocsija, vannak barátnői, eljár néha unokázni (bátyámékhoz), szóval nem lehet azt mondani hogy be lenne fásulva, és ez miatt lett ilyen önsajnáltató.

Szerintetek van erre valami orvoslat?

Nem akarjuk jegelni a családi összejöveteleket, de az sem állapot ami jelenleg folyik.