Eltörtem anyukám diffenbachiáját, amit féltve őrzött és most utál. Hogyan békítsem ki?

"A tizennégy évesek régen se kardoztak"

Legalább 4 játék fénykard hever a padláson, pár éve még hülyéskedtek velük a fiaim. A Nerf szivacslövő-kollekciót tavaly ajándékoztam el. Amúgy egyetemet végeztek, az egyikük idén.:-)

Nem tudom, ti milyen tökéletesek vagytok, én most, 40 évesen is bármikor eltörhetek valamit véletlenül, ez már csak ilyen. Kicsit felelőtlen volt, hogy bent kardozott, de nincs mindenkinek udvara vagy játszószobája, lehet, hogy jobb opciója nem volt.

A törékeny dolgokat mindig úgy tekintettem, hogy várható, hogy bajuk lesz egyszer, legalábbis esély van rá.

Nem volt rosszindulat, nem volt oltári nagy butaság... Ha a 14 évesem rosszabbat nem csinálna, büszke lennék rá (úgy is, hogy jelenleg nincs gyermekem).

Igen, értem, hogy féltve őrzött kincs, de ettől még a gyermek nem lesz rosszabb, véletlen eset volt.