Hogyan értessem meg a szüleimmel, hogy jövőre még nem megyek egyetemre? Más szülők is így viselkednének?

A jelentkezéskor még nem volt konkrét elképzelésem a továbbtanulást illetően, úgy átlagosan mindenből jó jegyeim voltak és valamilyen szinten minden érdekelt, nem tudtam kiemelni egyetlen egy témát, területet sem, amivel a legszívesebben foglalkoznék a jövőben. Ezt a szüleim is tudták, de nem kifejezetten segítettek a döntés meghozatalában. Én legszívesebben nem jelöltem volna meg egyetlen egy szakot sem mert teljesen feleslegesnek éreztem, de a szüleim rábeszéltek, hogy egyet válasszak ki, úgymond "biztosítékul", ahová felvesznek, ha esetleg közben meggondolom magam és így legalább majd tudok válaszolni a tanárok, rokonok, ismerősök kérdéseire, hiszen valóban mindenki ezzel "zaklatott" egész évben. Azonban közben rájöttem, hogy nem igazán érdekel ez a szak és inkább mást szeretnék tanulni, a köztes időt pedig minél hasznosabban eltölteni (önkéntesség, tanulás, utazás, ami a szüleimnek egy forintjukba sem kerülne). Ezt elmondtam nekik is és úgy tűnt, hogy megértették, de még azóta is folyton azt hallgatom, hogy másoknak mesélik, hogy "képzeld, a lányom ide fog menni tanulni, ez lesz belőle" stb. és már kész tervük van, hogy mi hogyan lesz (az utazásom, a lakhatásam stb.) Nekem is folyton mondogatják, hogy majd ez meg ez lesz, ha majd az egyetemre fogsz járni... Már elmondtam nekik többször, hogy meggondoltam magam, de olyan mintha fel sem fognák, amit mondok nekik...Folyton elkezdenek velem vitatkozni, hogy "nem azért jártál gimnáziumba, hogy ne tanulj tovább", "előbb végezd el ezt, biztos, ami biztos, aztán majd később elvégzel egy másik iskolát is", "de hát azt hittem, hogy már megbeszéltük, hogy mi lesz"...Szerintem nem is figyelnek rám oda, hogy mit mondok nekik...Már többször elmondtam nekik, hogy én mindenképpen szeretnék egyetemen továbbtanulni, egyrészt azért mert egy diplomában több lehetőséget látok mint egy szakmában és mára már találtam is olyan területet, ami érdekelne és szó sincs arról, hogy én nem akarok tanulni...Ennek ellenére mindig azt hallgatom, hogy "persze, most ezt mondod, de az XY is kihagyott egy évet, aztán nem ment vissza tanulni" stb. Nem is értem, hogy mit gondolnak, egy érettségivel semmit nem tudnék kezdeni, illetve körmösökkel, kozmetikusokkal, felszolgálókkal stb. már Dunát lehetne rekeszteni, arra pedig gondolom ők sem számítanak, hogy 18 éves lány létemre elmegyek mondjuk hegesztőnek vagy betanított fizikai munkásnak.

Persze, 18 éves vagyok, tulajdonképpen azt csinálok, amit akarok, de ők valamiért úgy érzik, hogy ilyen ügyekben is van joguk döntéseket hozni és megmondhatják nekem, hogy mikor, mit csináljak, holott szerintem a jövőmet érintő kérdésekben inkább én vagyok a kompetens. Ettől függetlenül még valóban van nagyon sok olyan dolog, amiben szükségem van a segítségükre, tanácsaikra, támogatásukra, ezért is lenne fontos, ha sikerülne zöld ágra vergődni mert nem akarok velük sem összeveszni, sem pedig bármilyen nagyobb konfliktusba keveredni. Hogyan fogadtassal ezt el velük? Ti is így reagálnátok a helyükben?