Hogyan értessem meg a szüleimmel, hogy jövőre még nem megyek egyetemre? Más szülők is így viselkednének?
A jelentkezéskor még nem volt konkrét elképzelésem a továbbtanulást illetően, úgy átlagosan mindenből jó jegyeim voltak és valamilyen szinten minden érdekelt, nem tudtam kiemelni egyetlen egy témát, területet sem, amivel a legszívesebben foglalkoznék a jövőben. Ezt a szüleim is tudták, de nem kifejezetten segítettek a döntés meghozatalában. Én legszívesebben nem jelöltem volna meg egyetlen egy szakot sem mert teljesen feleslegesnek éreztem, de a szüleim rábeszéltek, hogy egyet válasszak ki, úgymond "biztosítékul", ahová felvesznek, ha esetleg közben meggondolom magam és így legalább majd tudok válaszolni a tanárok, rokonok, ismerősök kérdéseire, hiszen valóban mindenki ezzel "zaklatott" egész évben. Azonban közben rájöttem, hogy nem igazán érdekel ez a szak és inkább mást szeretnék tanulni, a köztes időt pedig minél hasznosabban eltölteni (önkéntesség, tanulás, utazás, ami a szüleimnek egy forintjukba sem kerülne). Ezt elmondtam nekik is és úgy tűnt, hogy megértették, de még azóta is folyton azt hallgatom, hogy másoknak mesélik, hogy "képzeld, a lányom ide fog menni tanulni, ez lesz belőle" stb. és már kész tervük van, hogy mi hogyan lesz (az utazásom, a lakhatásam stb.) Nekem is folyton mondogatják, hogy majd ez meg ez lesz, ha majd az egyetemre fogsz járni... Már elmondtam nekik többször, hogy meggondoltam magam, de olyan mintha fel sem fognák, amit mondok nekik...Folyton elkezdenek velem vitatkozni, hogy "nem azért jártál gimnáziumba, hogy ne tanulj tovább", "előbb végezd el ezt, biztos, ami biztos, aztán majd később elvégzel egy másik iskolát is", "de hát azt hittem, hogy már megbeszéltük, hogy mi lesz"...Szerintem nem is figyelnek rám oda, hogy mit mondok nekik...Már többször elmondtam nekik, hogy én mindenképpen szeretnék egyetemen továbbtanulni, egyrészt azért mert egy diplomában több lehetőséget látok mint egy szakmában és mára már találtam is olyan területet, ami érdekelne és szó sincs arról, hogy én nem akarok tanulni...Ennek ellenére mindig azt hallgatom, hogy "persze, most ezt mondod, de az XY is kihagyott egy évet, aztán nem ment vissza tanulni" stb. Nem is értem, hogy mit gondolnak, egy érettségivel semmit nem tudnék kezdeni, illetve körmösökkel, kozmetikusokkal, felszolgálókkal stb. már Dunát lehetne rekeszteni, arra pedig gondolom ők sem számítanak, hogy 18 éves lány létemre elmegyek mondjuk hegesztőnek vagy betanított fizikai munkásnak.
Persze, 18 éves vagyok, tulajdonképpen azt csinálok, amit akarok, de ők valamiért úgy érzik, hogy ilyen ügyekben is van joguk döntéseket hozni és megmondhatják nekem, hogy mikor, mit csináljak, holott szerintem a jövőmet érintő kérdésekben inkább én vagyok a kompetens. Ettől függetlenül még valóban van nagyon sok olyan dolog, amiben szükségem van a segítségükre, tanácsaikra, támogatásukra, ezért is lenne fontos, ha sikerülne zöld ágra vergődni mert nem akarok velük sem összeveszni, sem pedig bármilyen nagyobb konfliktusba keveredni. Hogyan fogadtassal ezt el velük? Ti is így reagálnátok a helyükben?
Értem, tehát azt várod hogy támogassák az egy év utazgatásodat... na, ha a gyerekem lennél itt akadnék ki.
Okés, ne menj egyetemre, de ne az én pénzemen tervezz élgedélni meg utazgatni (ha már a tanulmányaidat egyébként is támogatnám - azt igen, de a mászkálást nem), hanem akkor keress munkát, hogy addig is hasznossá tedd magad (akár részmunkaidőset), és mellette lehet nyelvet is tanulni.
A nyelven vitatkozóknak; SE-ETK-n is van orarendbe beépitett kötelező szaknyelv, amiböl akár vIzsgázhatsz is ha akarsz.
Ingyen nyelvvizsga viszont nincs, max. diplomamentéskor, de ha nem sikerül, issza kell fizetne d.
Ha a gyerek 18 eves es nem tanul es nem is dolgozik bizony kitennem a szuret.
Menjen ne a mi verunket szivja lusta lebecolo stilusal.
Megdöbbentő, hogy valaki a színes prospektus alapján választ egyetemet, nem pedig aszerint, hogy mit akar majd DOLGOZNI a diplomával. Az egyetem nem cél, csak eszköz. Végképp kihalt a logikus gondolkodás képessége az emberekből?
Azt meg már vártam, mikor jön valami balfa@sz, aki szerint, ha nem óhajtja a szülő 30 évesen is eltartani a gyereket, akkor ne is vállaljon. Én meg azt gondolom, hogy aki 18 évesen nem ér el a szellemi érettség azon fokára, hogy képes dönteni és felelősséget vállalni a saját döntéseiért, az ne akarjon önálló felnőttet játszani a szülei pénzén.:D
"Unokatesóm 2 gyerek mellett 35 évesen diplomázott le 10 év tanulás kihagyás után..."
Rengetegen szereznek levelezőn diplomát gyes alatt. Posztgraduális képzésen, már meglévő mellé. Első diplomát max büfészakon, ami jól néz ki bekeretezve a falon, kb. ennyi a gyakorlati értéke.:-)
Köszönöm szépen a válaszokat!
Én továbbra is feleslegesnek érzem azt, hogy elkezdenék egy egyetemet, amit az első adandó alkalommal ott is hagynék...ráadásul ez valószínűleg nem is így történne mert akkor addigra már biztos megfűznének a szüleim és, ha már elkezdtem, akkor befejezném, amit írtam, hogy nem szeretnék. Teljesen más szakokról van szó. Van több tervem is, tehát nem csak egy szakot jelölnék meg, hanem többet, amik szimpatikusak és szóba jöhetnek (így valahova biztosan fel fognak venni és lesz lehetőségem a sorrend módosítására is). Én is sajnálom, hogy ez van, jobb lett volna, ha már előbb kitalálom, hogy mit szeretnék, de nem így történt, most már nem tudok vele mit csinálni. Tök jó hogy van, akiknek a pályaválasztás az egy egyszerű és egyértelmű kérdés, ahogy az egyik hozzászóló is említette a gyerekeit. Nekem nem volt az, és még nagyon sok ismerősöm van, akik szintén "megküzdöttek" ezzel.
Szerintem az anyagi hátterünkhöz senkinek semmi köze nincsen, de leírtam, hogy jól élünk, a szüleim megengedhetik maguknak, hogy támogassanak. Én tudom, hogy vannak olyan szülők, akik a gyerek 18. szülinapja után leveszik róla a kezüket és menjen, amerre lát, de szerencsére az én szüleim nem ilyenek. Ugyanakkor ez nem azt jelenti, hogy én ezzel visszaélnék...Ők ezt felajánlották, sosem volt kérdés, hogy a lehetőségeikhez mérten támogatni fognak vagy sem, a testvéremmel is így tették és velem is így fognak. Egyetemen kívül is van lehetőségem nyelveket tanulni, utazni stb. és ezek egy forintba sem kerülnének a szüleimnek. Van megtakarított pénzem, amiből ezeket tudom magamnak finanszírozni (találtam egy programot, amely szinte ingyen lehetővé teszi mindezt), viszont azért arra nem elég, hogy mondjuk teljesen önálló életet kezdjek, nem is áll szándékomban. Nem arról van, hogy nem szeretnék dolgozni vagy megvetem a munkát, lébecolni akarok stb., később az egyetem alatt is mindenképpen szeretnék munkát vállalni, viszont szerintem annak, hogy a fennmaradó időben új helyeket, új kultúrákat, új embereket ismerek meg, nyelveket tanulok, önkéntes munkát végzek és tapasztalatokat szerzek sokkal nagyobb haszna van, mintha itthon maradnék és fillérekért eljárnék gyümölcsöt szedni, címerezni meg mosogatni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!