Hogyan értessem meg a szüleimmel, hogy jövőre még nem megyek egyetemre? Más szülők is így viselkednének?
A jelentkezéskor még nem volt konkrét elképzelésem a továbbtanulást illetően, úgy átlagosan mindenből jó jegyeim voltak és valamilyen szinten minden érdekelt, nem tudtam kiemelni egyetlen egy témát, területet sem, amivel a legszívesebben foglalkoznék a jövőben. Ezt a szüleim is tudták, de nem kifejezetten segítettek a döntés meghozatalában. Én legszívesebben nem jelöltem volna meg egyetlen egy szakot sem mert teljesen feleslegesnek éreztem, de a szüleim rábeszéltek, hogy egyet válasszak ki, úgymond "biztosítékul", ahová felvesznek, ha esetleg közben meggondolom magam és így legalább majd tudok válaszolni a tanárok, rokonok, ismerősök kérdéseire, hiszen valóban mindenki ezzel "zaklatott" egész évben. Azonban közben rájöttem, hogy nem igazán érdekel ez a szak és inkább mást szeretnék tanulni, a köztes időt pedig minél hasznosabban eltölteni (önkéntesség, tanulás, utazás, ami a szüleimnek egy forintjukba sem kerülne). Ezt elmondtam nekik is és úgy tűnt, hogy megértették, de még azóta is folyton azt hallgatom, hogy másoknak mesélik, hogy "képzeld, a lányom ide fog menni tanulni, ez lesz belőle" stb. és már kész tervük van, hogy mi hogyan lesz (az utazásom, a lakhatásam stb.) Nekem is folyton mondogatják, hogy majd ez meg ez lesz, ha majd az egyetemre fogsz járni... Már elmondtam nekik többször, hogy meggondoltam magam, de olyan mintha fel sem fognák, amit mondok nekik...Folyton elkezdenek velem vitatkozni, hogy "nem azért jártál gimnáziumba, hogy ne tanulj tovább", "előbb végezd el ezt, biztos, ami biztos, aztán majd később elvégzel egy másik iskolát is", "de hát azt hittem, hogy már megbeszéltük, hogy mi lesz"...Szerintem nem is figyelnek rám oda, hogy mit mondok nekik...Már többször elmondtam nekik, hogy én mindenképpen szeretnék egyetemen továbbtanulni, egyrészt azért mert egy diplomában több lehetőséget látok mint egy szakmában és mára már találtam is olyan területet, ami érdekelne és szó sincs arról, hogy én nem akarok tanulni...Ennek ellenére mindig azt hallgatom, hogy "persze, most ezt mondod, de az XY is kihagyott egy évet, aztán nem ment vissza tanulni" stb. Nem is értem, hogy mit gondolnak, egy érettségivel semmit nem tudnék kezdeni, illetve körmösökkel, kozmetikusokkal, felszolgálókkal stb. már Dunát lehetne rekeszteni, arra pedig gondolom ők sem számítanak, hogy 18 éves lány létemre elmegyek mondjuk hegesztőnek vagy betanított fizikai munkásnak.
Persze, 18 éves vagyok, tulajdonképpen azt csinálok, amit akarok, de ők valamiért úgy érzik, hogy ilyen ügyekben is van joguk döntéseket hozni és megmondhatják nekem, hogy mikor, mit csináljak, holott szerintem a jövőmet érintő kérdésekben inkább én vagyok a kompetens. Ettől függetlenül még valóban van nagyon sok olyan dolog, amiben szükségem van a segítségükre, tanácsaikra, támogatásukra, ezért is lenne fontos, ha sikerülne zöld ágra vergődni mert nem akarok velük sem összeveszni, sem pedig bármilyen nagyobb konfliktusba keveredni. Hogyan fogadtassal ezt el velük? Ti is így reagálnátok a helyükben?
válasza:Kerüld őket, és amint lehetőséged van költözz.
Oké hogy egy szülő agódik a gyereke jövője miatt. De szerintem ez így elég gáz, pláne hogy te ki is jelentetted hogy tanulni akarsz.
válasza:Ne vessz velük össze, nincs rá semmi szükség. Úgyse fogják elhinni, hogy komolyan gondolod, eddig is palira vettek, és valószínűleg még büszkék is rá. Az ő szemszögükből ez úgy néz ki, hogy eleinte húzódoztál, de aztán rábeszéltek az ésszerű döntésre. Most egy kicsit rádjött a hoppáré, hogy nem is lesz így jó, biztos az idegesség miatt, majd elmúlik.
Egyszerűen csak nem mész majd el beiratkozni, és akkor nem kell oda járnod.
válasza: válasza: válasza: válasza:Az a baj, hogy erre akkor jössz rá, mikor ott vagy, később, öregebb fejjel.
Sajnos valóban 1 évet kihagyni hatalmas hiba. Egyrészt, mert az agyad még rááll a tanulásra, másrészt, mert mikor már fizetőképes ember vagy, hozzászoksz ahhoz az életszínvonalhoz, és azt lentebb adni nehéz. Pedig egy diáknak a tanulás az első, mellette persze lehet dolgozni, de nem úgy és nem annyiért, stb...
Na midnegy, nem akarlak kioktatni. eszembe sincs. Kövesd el a saját hibáidat és tanulj belőlük. Én is kihagytam 2 évet és szörnyű volt. Velem egy idősek szívattak, annyira kellemetlenül éreztem magamat és megalázónak, hogy a szociális életem az egyetemen nulla volt. Mindenki fiatalabb volt nálam és ez engem baromira frusztrált. Eleve koraérett voltam és összekerültem olyan csajokkal, akik még ott tartottak, hogy ki hogy néz ki, milyen ruhát hord, stb. Felszínességet kb. 14 éves koromban kinőttem. Jobban érdekelt az olvasás meg a világot megváltó ötletek. Első félévben megbuktam 4 tárgyból, mert suli mellett nem tudtam dolgozni és fenntartani egy albérletet, amiben kb. 5en laktunk..
Kemény időszak volt, és ott kellett hagynom a sulit.
Nem vagyunk egyformák, te lehet más vagy. Én is azt mondanám, mint ismeretlen, hogy folytasd ha elkezdted. Végezd el, utána egy jól fizető állás mellett levelezőn tanulhatsz mást. Lehet utálnád, de lazán kibírod ha nagyon akarod. Abban a szemeszterben élvezd ki az egyetmista éveket, az se baj ha lazábban veszed, sőt, lehet a végén megszereted, mert nem görcsölsz rá (kivéve ha orvosnak vagy ügyvédnek tanulsz, mert ott magolni kell ész nélkül). Utazni, élni egyetem mellett is tudsz. A kecske is jól lakik és a káposzta is megmarad.
Anyudék nyugodtan lennének is te is élvezed a bulis éveket.
De persze halaszthatsz is, de az se könnyű... sőt..talán ez a legnehezebb. Visszaállni. Több ismerősöm is van, aki 3x vagy 4x is belekezdett az egyetembe és mindig más szakra, mert sosem tudta hogy mi legyen. De olyan is van, aki elvégezte élete szakmáját, majd a munka világába kikerülve tapasztalta meg, hogy ő bizony pályát tévesztett, mert előtte imádta a sulit és a szakot.
Te döntesz. Hogy mi a jó döntés azt senki sem tudja. Én csak remélem, hogy úgy fog alakulni az életed, ahogyan szeretnéd lés mindenben megtalálod a boldogságot! Sok sikert! :)
válasza: válasza: válasza: válasza:Nekem más tapasztalataim vannak.
Fél évet hagytam ki, közben dolgoztam két helyen is. Az egyiket szeretem, viszont sehol sem kerestem jól. Igazi felüdülés volt visszaülni az iskolapadba utána. :)
Ez csak akkor lesz jobb, ha tudod már, hogy mit akarsz pontosan, és fel tudod vezetni a szüleidnek a céljaidat. Ha júliusig sikerül eldönteni, akkor még a pótfelvételi is bejöhet.
21/L, egyetemista
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!