Rossz ember lennék?

Sziasztok! 20 éves leány vagyok. Elkezdtem egy OKJ-s iskolát, ám hamar kiderült, hogy itt annyit se tanítanak, amire rá lehetne mondani, hogy szánalmas. Ezt folyton mondtam anyának, eleve miatta mentem el erre, mert nem vettek fel főiskolára.

Ám pár hete igen sokat veszekszünk - közölte, hogy felnőtt vagyok, igenis fizessek az itt élésért (30 ezret), a kajámat is én álljam, néha a családét is (és ugye ekkor én még magamra nem költöttem - bérlet, fodrász, cicakaja, egyéb). Mondtam, hogy nincs miből, mire elküldött dolgozni. Ez ment pár hétig, mire otthagytam az iskolát, és tényleges munkába kezdtem (legalábbis diákmunkaként, amíg nem találok főállást természetesen). Mondtam, hogy akkor nem járok iskolába, mert amellett nem lehet annyit dolgozni amennyi pénzt elvár tőlem, meg nem akarom kihajtani a belem se azért, hogy nullába jöjjek ki. Ő erre elhordott mindennek, önző, komolytalan, gyerekes, kiderült, hogy arra ment ki a játék, hogy családi pótlékot és adókedvezményt kapjon utánam, ami nyilván kevesebb, ha én nem járok iskolába.

Közöltem vele, hogy oké, adjon egy hónapot, akkor elköltözök, és nem lesz gond abból, hogy kevesebbet kap, mert énrám se kellesz így költeni egy forintot se.

Azóta megy a lelki zsarolás, merthogy nem lesz aki segítsen neki, ekkora házat egyedül kitakarítani, ennyi emberre egyedül főzni, és egyébként is nem gondolok az öcséimre, mert jaj így rájuk se tud annyit költeni... milyen önző vagyok, hogy ezekbe bele se gondolok.

Öcséimről annyit, hogy szeretem imádom őket - de betegek, az egyik autista, a másik hiperaktív. És hiába szeretem őket, néha sok, mert amint hazaérek, ők megrohamoznak, és estig csüngnek rajtam/a szobámban lézengenek. Napi 4-5 órát is akár, és tényleg nem lenne baj, de így minimális magánéletem se lehet, én "nevelem" őket, én játszok velük, mert anya 1-2 mondatot beszél velük naponta, aztán ül a laptop előtt este 10-ig.

Az öcséimet is sajnálom, hogy itt kéne hagynom őket, és néha anyai szavai is elérnek hozzám, és olyankor nagyon nyomorultul érzem magam. Tényleg ilyen önző, rossz ember lennék? Csak "gyerek"fejjel nem fogom fel?