Megmondhatom az apámnak, hogy a függősége elvette a gyerekkoromat és még most, felnőttként is megkeseríti az életemet?

Minden jogod megvan ahhoz, hogy elmond neki amit erzel, fuggrtlenul attol, hogy az jo vagy rossz. Az apad "nevelt" es egy gyermek eleteben nagyon fontos a neveles, ez hatarozza meg a kesobbi kapcsolatatit (akar sajat magaval), ertekrendjet (onertekeleset is) stb.

Szerintem mond meg neki nyugodtan, ha ugy erzed erre van szukseged, es ha ugy erzed ezzel konnyiteni tudnal azokon a terheken amit emiatt cipelsz.

De ahogy az egyik valaszolo irta, az igazi megoldast szamodra egy szakamber segitesge hozhat, hogy valoban tul tudj lendulni az ilyen serelmeken.

Nyilvan apad nem fog valtozni, ami megtortent azon nem fog tudni valtoztatni, sot, gyanitom hogy tagadni is fog, meg haritani, lehet meg O lesz felhaborodva...esetleg martirkodni fog, hogy a vegen meg ot kelljen sajnalni. Barhogyis alakul, apad reakciojat, viselkedeset, esetleges erzelmi manipulaciojat ne vedd tobbe magadra! Az az o elete, az o erzesi, az o nyomora, az o valasztasa! Neked van sajat eleted, es elotted all a valasztas joga, hogy azt hogyan akarod elni!

Igen.

És értelme is van, hiába nem értik itt ezt SEM a hozzászólók.

Nem az az értelme és célja, hogy őt leszokasd: az ő függősége, az ő élete, neked az nem felelősséged. A te felelősséged a saját testi és lelki egészséged, melynek része, hogy kiszállsz a játszmájából az alkesznak (ő piál, te tűrsz), és elmondod, higgadtan, hogy mekkora fájdalmat okozott neked, és hogy sajnálod őt is, amiért tönkretette a nyomorult életét.

És nem vitatkozol, hanem higgadt énkommunikációval ezt közlöd vele. Ezzel kiszálltál az ördögi körből, ami asszisztál az alkoholizmusához.

Hiszen gondolj csak bele: te eddig mindent megtettél, hogy ő ne érezze magát rosszul amiatt, hogy tönkretette a gyerekkorod. Miért ne érezze magát rosszul emiatt?

Inkább segíts neki leszokni. Ha egyedül felnevelt, akkor azért annyira nem lehet rossz ember.

Nálunk is van a családban alkoholista, de ő még saját magáról sem tud gondoskodni, nemhogy egy gyereket felnevelni.

Engem is egyedül nevelt apám, és sok mindent tönkretett aminek ma én szívom a levét. Pl: csak azt tanulhattam amit ő mondott. Érettségi után 1 hónapot adott, hogy találjak melót, mert kidob ha nincs meló stb)

Már rég külön éltem, amikor elmondtam neki a hibáit, hogy miképpen tett tönkre. Ő nem így emlékszik rá, és hülye vagyok.

Szerintem akkor mondd meg ezt apádnak, ha magadnak akarsz vele segíteni. Azaz úgy érzed, ha ezt elmondod neki, akkor megkönyebbülsz, továbbléphetsz, mert a sok keserűséget, amit neked okozott, azt a szemébe mondhattad, és onnantól nem ezzel foglalkozol napi szinten. Ha úgy érzed az iránta, s a tettei alapján érzett haragod elmúlik, ha ezt elmondod neki, akkor igen. Mindenképpen mondd el neki.

Azonban, ha azért akarod elmondani, hogy majd jól földbe döngöld mentálisan, s ezzel észbe kap, hogy amit ő csinál az rossz, s akkor majd megváltozik, akkor inkább tegyél le róla. Hiszen magad is írtad, hogy változtatni nem tud, s nem is akar, akkor pedig felesleges vele foglalkozni. Egyrészről úgy sem fogja megérteni, s nem is akarja majd. Lesz(nek) majd kifogások miért csinálta, s semmi bűntudat nélkül éli tovább a megszokott életét, te meg majd emészted magad, hogy milyen lelketlen.

Jogod megvan, hogy megmond, csak mérlegelni kell, hogy van-e értelme. Az én véleményem, hogy ha nem tud, s nem is akar változtatni, te pedig már külön élsz, akkor fókuszálj az életedre, s próbáld meg ezt a részt lezárni az életedben, különben te magad is egy megkeseredett ember leszel. Ha az kell, hogy kiiktasd az életedből, azaz megszakíts vele minden kapcsolatot, akkor az kell. Minden embernek joga van a saját életéhez, még akkor is, ha azt tönkre akarja tenni.

Nekem is volt egy ilyen apám, aki ivott. Igaz, nem rendszerességgel, s nem is volt alkoholista, de részegen sokszor kijött belőle az állat. Emlékszem milyenek voltak a péntek esték, mikor előleget kapott, vagy azok, amikor fizetést. Élt bennem sokáig a tüske, s felnőttként (igaz, itthon éltem, mert féltem elköltözni anyám miatt) belemondtam a szemébe, s megkérdeztem, hogy szerinte ez így jó volt? Tudod mi volt a válasza? Igen.

Az ilyen emberek a saját világukban élnek, s a tetteikre önigazolást keresnek. Kisarkítják a történteket, körülményeket, hogy ők legyenek az áldozatok, vagy a tetteikre indokot keressenek, vagy a rossz döntéseiket helyesnek állítsák be.

30/F

Azert mielott elkuldod anyjaba mert "elvette a gyerekkorod":

- Volt mint enned mindig? Vagy azt a penzt is elitta?

- Volt miben iskolaba jarnod, vagy meztelenul kellett menni?

- Volt teto a fejed felett? Vagy hid alatt laktatok.

- Telen futes volt rendesen? Vagy erdobol neked kellet lopni a fat?

- Jobb lett volna allami gondozottkent intezetben?

Tudom ez igy sarkitott, nekem is alkesz volt a faterom, pontosan tudom mivel jar ez. Nem mentegetemsem az enyemet sem a tiedet, de azert ezeket is gondold at mielott nekiallsz vagdalkozni.

Kamaszkoromban en is gyuloltem, tobbszor ugy nekimentem h ha anyam nem szed le rola akor megolom.

aztan ahogy teletek az evek, en felnottem, erettebb lettem, o meg egyre szanalmasabb. Mikor meghalt nem mondom hogy megsirattam nagyon, nem is ultem oromunnepet. hanem csak ugy....valahol a ketto kozott.