40 éve kilépett apád az életedből, öregségére bevállalnád ha most rászorul?

Persze mindenki úgy dönt, úgy cselekszik, ahogy a lelke, az érzelmei, az érzései, a benne levő emberség diktálja.

Én biztosan nem tudnám ott hagyni a híd alatt, vagy éppen az aluljáróban, hajléktalan szállón, stb. stb. akármi is történt. Meglehet, hogy minden nap sírva tenném, amit tennék érte, de kizárólag akkor tudnék tükörbe nézni, ha megtenném érte azt, amit tenni tudok...

És teljesen mindegy, hogy mennyi 0-át osztotok itt nekem, és magatokat, egymást, mennyire jónak értékeltek! Ha szerintetek az a jó, az a tisztességes, az emberi, ahogyan itt írjátok... jusson eszetekbe, hogy a ti gyermeketek tőletek tanulnak...

#18

Nincs igazad. Ha egy szülő elvágta akarattal a kapcsot és megszakította a kapcsolatot a saját gyerekével, akkor ne akarja újraírni a történelmet csak azért, mert rászorul. Ez kihasználás, lehúzás, aljas, szemét dolog: a gyerek nem kell, de a pénze az igen.

Nem, nem leszel ettől ugyanolyan, mint ő. Mert te nem tagadod meg és lököd el a saját gyereked. De mindenki azt kapja, amit érdemel. Ez az ember úgy döntött, hogy nincs gyereke. Akkor tartsa is magát ehhez akkor is, ha ő szorul gondoskodásra, hiszen ő sem adott gondoskodást a gyerekének.

Nem érdemel egy percnyi energiát, törődést és pénzt az ilyen alak. Ha megkapná, hamis lelkifurdalás miatt, akkor csak folytatná azt, amit eddig: a szemétséget, ami az elején a nem törődésben, a végén meg a lehúzásban nyilvánul meg.

Senki nem köteles asszisztálni ehhez. Az eldobott gyerek főleg nem. Gyerekként nem tehetett ellene semmit, ma már igen: nem megy be a játszmájába. Az apa maga akart gyerektelen lenni. Élvezze.

#21

Igen: a gyerekeim tőlem tanulnak. Azt, hogy nem dobjuk el a gyerekeinket. Hogy akarattal nem ártunk a szeretteinknek. És hogy egy perc energiát sem pazarlunk arra, aki csak kihasználni és lehúzni akar.