40 éve kilépett apád az életedből, öregségére bevállalnád ha most rászorul?

"Ettől függetlenül a temetést nekem kell állnom ha odakerül a sor?"

Igen, ha örökölsz utána és nincs felesége/élettársa.

Amúgy a kérdésre a válaszom nem. Voltam ilyen helyzetben én is, amikor bajban volt, mindig megtalált, mindig tudták a kórházak a telefonszámomat, de sosem tudtam normális kapcsolatot kialakítani vele. Aztán már nem is akartam. tavaly eltemettem tisztességesen, eladtam a tőle örökölt lakást (alig fedezte a költségeket, rám maradt adósságit stb), és lezártam magamban a dolgot. Elfogadtam, hogy a tőle telhető legjobbat adta, az erre volt elég.

Jogosan ítéled el, ha akkor, amikor szükséged lett volna rá, nem állt melletted, nem gondoskodott rólad.

Ha most ugyanúgy cselekszel te is, te sem vagy, te sem leszel különb nála, és akkor milyen jogon ítéled el???

Akkor igaz lesz a mondás: Az alma nem esik messze a fájától!

Miért kellene különbül viselkednie a gyereknek, ha a szülője soha nem volt igazi szülő?

Az a szülő, aki szándékosan elhagyta a gyerekét (aki nem tehetett semmit, hogy ne így történjen) ne várjon megbocsátást, se törődést.

Talán azért, mert mégiscsak az apán, talán, mert a lelkiismeret azt diktálja nekem. Talán azért, hogy megmutassam neki, mi lett volna az ő dolga, kötelessége valamikor régen. Talán azért mert énbelém szorult tisztesség, becsület, emberség.

Talán azért, mert ez a helyzet, amibe így kerül, eléggé megalázó, eléggé (le)sajnálható, eléggé megszégyenítő lesz részére, és ezt érezheti élete végéig.

És ha egyszer majd valamikor inkább szabadulni szeretne a helyzetből, akkor nem marasztalnám egy percig sem.

Nagyon érdekesnek találom, hogy egyedül én gondolom azt, hogy bármi is volt, ha ugyanúgy viselkednék vele szemben, mint ő énvelem szemben, ugyanolyan aljas, szemét ember lennék, mint amilyen ő volt.

Az nem bosszú a történtekért, ha ugyanazt teszed, amit ő tett. Az igazi bosszú, ha képes vagy felülemelkedni a fájdalmaidon, és megmutatod neki, hogy te mennyivel tisztább, emberségesebb vagy nála, hogy ő mennyivel aljasabb, embertelenebb, stb. stb. náladnál.

18-as, erre én mindig azt mondom, amikor valaki jön az "akkor te sem vagy különb" dumával, hogy de igen. Mert az apa döntése volt, hogy nem tartja a kapcsolatot a gyerekével, mellesleg nehogy már egy gyereknek kelljen futnia az apja után, szóval akárhogy nézzük, az apa hozott annak idején egy döntést, a gyerek meg elfogadta, mert hát, kénytelen volt, akkor most miért is kellene a gyereknek ápolnia?

Ez nem feltétlenül bosszú vagy szemétség, hanem egy természetes reakció. Ha valaki 40 évig felém sem szagol, az nem az apám, nincs közöttünk olyan kötelék, kb. mint egy idegen, miért kéne ápolnom?

Saját példa: bár az én apám még “csak” 12 éve sz*rik a fejemre, ha ilyet kérne, valószínűleg a képébe röhögnék, hogy ezt mégis, hogy gondolta annak fényében, hogy 12 éve felém sem néz. Én is voltam kórházban ez idő alatt, voltak nagyon nehéz időszakok, meg nagyon boldog pillanatok is. Egyik sem érdekelte soha, nem akart részt venni, sőt még volt, hogy keresztbe is tett nekem. Ezek után szerintem normális embernek pofája sem lenne odaállni a gyereke elé, ha rászorul. Ne nevettess már!

Persze, ha az apa nem kéri, hogy öregségére az általa elhagyott gyerek gondoskodjon róla, akkor nem is kell futni utána...

Gondolom, a kérdező nem egy ilyen helyzet felmerülése esete miatt tette fel a kérdést, hanem mert a szülő most megkereste a gyermekét.