2,5 éves a kislányom. Az apja még akkor hagyott el, amikor félidős terhes voltam. 16 hónapos volt, mikor először látta. Aztán hónapokig nem jött, majd volt hogy minden hétvégén és ez így megy azóta is. Mit csináljak?
Mostmár a gyerek elég nagy ahhoz, hogy tudja ő az apa.
És persze ő nincs tisztában azzal milyen ember az apja (alkoholista, munkakerülő, link alak).
Szóval amikor pár órákat itt van akkor puszilgatja, szeretgeti a kislányt, játszanak, stb. Ezért a lány szereti őt, de már megint legalább egy hónapja nem jelentkezett. Ilyenkor általában szerelembe esik...
Az a baj, hogy a kislány már érti mi az a Húsvét és várja az apját, mindig kérdezi hol az apa. Én erre azt mondom neki dolgozik a gyárban.
Tegnap próbáltam felhívni, de kinyomta a telefont többször is.
Így, hogy egyre nagyobb a lány nem érti miért van az, hogy egyszer apa mindig jön, máskor meg hónapokig sem (általában ünnepi időszakokban).
Megirtam neki,hogy vagy jöjjön folyamatosan vagy egyáltalán ne, mert ez a gyereknek nem jó.
Mit tegyek?
Utolsó!
Mintha ugyanarról az emberről beszélnénk...
Pontosan ilyen barom az én lányom apja is.
Szerintem a 3-as válaszoló tökéletes megoldást vázolt fel. Én 25 éves vagyok, de egy hasonló apával "áldott" meg a sors. Ha akart jött és akkor mézes-mázas apa volt, máskor meg hónapokig le sem sz*rt. És ez teljesen tönkretett. Érzelmileg teljesen kicsinált, mert egyszer elhittem, hogy ő jó fej, kedves, szeret engem, kíváncsi rám, számíthatok rá, aztán jól pofára estem.
Évekig ment ez, tini koromra vagdostam magam, magamba fordultam, pedig egy értelmes, életvidám gyerek voltam mindig is. Komolyabb voltam a korosztályomnál, sokat szenvedtem. Ne tedd ki ennek a lányod! Nem mindenki olyan érzékeny, mint én, de ha már most rosszul viseli a lányod, mi lesz később, amikor már sokkal fejlettebb lesz érzelmileg? Őt is tönkre fogja tenni.
Szóval vagy legyen normális apa vagy kopjon le, de a gyereked érzésivel ne játszon! Ennyit tudok javasolni a saját bőrömön megtapasztaltak alapján.
Köszönöm, hogy elmondtad a történetedet, egy olyan embertől hallni ezt, aki átélte teljesen más.
Megteszek mindent, hogy minél kevesebbet sérüljön a lányom.
Az apja most 38, én 30. És mások elmondása szerint már 25 éve iszik.
Én azt hittem meg fog változni, családot akar, le fog szokni. Ő legalábbis ezt ígérte, de hát neki az ígéret csak annyi, mint egy liter pálinka, hamar eltűnik.....
Én is naív voltam persze, azt hittem én vagyok a mentőangyala, akire egész életében várt, aki sínre teszi az életét.
A kislányom mindent megkap mind anyagiakban, mind érzelmileg.
Nagyon kötődöm én is hozzá, mivel nincs családom, nekem csak ő van.
Imádom, hogy az ölemben alszik el és reggel puszikkal ébreszt és elmondja vagy tízszer, hogy imádlak Anya!
Nagyon vágyik a szeretetre, pont úgy ahogyan én is, ezért nem is tudnám nélküle elképzelni egyetlen napomat sem.
Talán ezért is nem értem az apja miért pont az ellentétem ebben a dologban. Őt egyáltalán nem érdekli a kislány semmilyen téren. Amikor itt van szeretgeti, el is hiszem ilyenkor, hogy szereti, de amikor már több, mint egy hónapja nem telefonál akkor már biztos vagyok benne, hogy cseppet sem érdekli.
Nehéz, mert gyerektartást sem fizet, mindent én állok, de még sosem szenvedett hiányt a kislány semmiből, ha valamit nem veszünk meg, akkor az általában nekem kellene.
De a szeretet köztünk a legjobb dolog az életemben.
Ettől én is féltem, de eddig teljesen egészséges, semmi baja.
Remélem ez így is marad.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!