Régen miért adtak vicceskedő neveket egy gyerek megütésének?

Ha két felnőtt beszélgetett egymással (sokszor a gyerek előtt),általában úgy viccelődtek azon,hogy ki hogyan ütötte meg a gyerekét (még 15-16 évest is!),hogy különböző szófordulatokat találtak ki rá:

A fal adta a másikat

A szeme körtáncot járt

Megtanulta,hol lakik a magyarok istene

Megérdemelte az istenes parasztlengőt

Hurkákat növesztett

Neki se kell már fogorvos (úgy orrba b.,hogy kiköpte a fogait)

Stb.

Ez kiskorban is megalázó volt,nemhogy kamaszként,ráadásul sokszor úgy röhögtek a gyereken,mintha ott se lenne. Ha sírva elvonult,még jobban röhögtek. Ha szólt érte,letorkollták,hogy ez a természetes,majd legközelebb jobban viselkedik.

Ha meg nagyon sírt érte,kapta a következőt. Biztos emlékeztek erre a szülői mondatra: "Nem bírta abbahagyni a sírást. Elpcsáztam,mindjárt ment neki."

Ezek régen miért voltak? Ezek a szülők utálták a gyerekeiket? Mert mindig volt valami lekezelő,leereszkedő,ingerült stílus a hangjukban,ahogy ezeket mondták.

Mi a véleményetek erről?