Apám furcsán viselkedik. Mi ütött belé?

Az utóbbi időben hisztizik lényegtelen dolgok miatt, amiket nem tudok komolyan venni, ezért ilyenkor előveszi "a bármikor meghalhat" dumát. Sajnáltatja magát. Olyan mintha zsarolni próbálna.

Nem törődik velem, régen se nagyon törődött. Meg se kérdezi, hogy dolgozom vagy tanulok-e, kapcsolatban vagyok-e. Semmi.

Eljutottam arra a pontra, hogy már engem se tud nagyon érdekelni, hogy vele mi van. Szeretném végre a saját életemet élni, de ezt ő nem akarja hagyni. Időnként dühroham, hisztiroham jön rá. Mondtam neki, hogy menjen el pszichológushoz, de nem akar. Sőt, fel is háborodott. Van, amikor minden előzmény nélkül rám telepszik és nekiáll ilyen "nem érdekel az életed" kijelentéseket tenni, piszkálódni, pár órára rá meg azt mondja, hogy "mennyire szeret".

Mi ütött belé? Olyan, mintha nem lenne százas. Amúgy hatvanon felül van már.

Akinek szintén így viselkedett az egyik szülője, az hogy élte meg/túl a helyzetet. Van ebből kiút?