Megtudta az anyám, hogy terhes vagyok és haragszik. Mivel békíthetném ki?

Te nem vagy normális. :D

De ha ennyire mindegy, "miket kamuzok", akkor nem kell ide válaszolgatni!:)

Látom nagyon érdekel az életünk, szóval leírom kicsit bővebben is a kapcsolatunkat. :)

Kiskorunk óta jóban vagyunk, az én apukám és az ő apukája gyerekkori jóbarátok, az egyetemen legjobb barátok lettek. Tehát rengeteg a közös családi buli, a nyaralások, utazások.

Amikor 16 voltam, együtt voltunk picit több, mint fél évet, mindenben ő volt nekem az első (ezt remélem nem kell részleteznem). De aztán ő elment külföldre tanulni, én pedig nem akartam párkapcsolatot úgy, hogy még repülővel is iszonyat idő lett volna az utazás, így szakítottunk.

Egy év után hazajött, Pesten tanult tovább. De nekem akkor volt más az életemben, ő sem akart párkapcsolatot, így megmaradtunk inkább barátoknak. A végzős évem második felében újra elkezdtünk találkozgatni, jól éreztük egymással magunkat, de én semmi komolyra nem gondoltam. Aztán a szüleim mondták, hogy nem akarnak rögtön lakást venni, ha elkezdem az egyetemet, mert lehet nem is fog tetszeni, túl kemény lesz és úgy nem vesznek egyet közel az egyetemhez, hogy lehet 3 hónap múlva már nem is akarok odajárni. Szóval megbeszéltük, hogy az első vizsgaidőszak után kezdünk el a sulim környékén lakás után nézni. És akkor feldobta a barátom az ötletet, hogy költözzek hozzá. Anya ennek nem örült, mert ő alapból sem rajongott soha a barátom családjáért, de azért próbálta elfogadni.

Összeköltöztünk rendesen, együtt is éltünk 8 hónapig, utána szakítottam vele, mert úgy éreztem, hogy 18 és 20 évesen nem az a normális, hogy úgy élünk, mint a házasok.

A szüleink barátsága is megromlott, úgyhogy 3 évig azt sem tudtam, mi van vele. Éltük az életünket, tanultunk és picit kerültük a másikat. Utána megint együtt voltunk egy évet, de úgy éreztem, hátráltatjuk egymást, vagyis hogy mellette képtelen lennék olyan karriert építeni, amilyet szeretnék, mert ha együtt voltunk, csak vele akartam lenni és semmi más nem érdekelt. Újra szakítottunk és nem is akartam többet újrakezdeni vele, mert ha nem voltam vele, mindenre szántam időt, de fél éve egy buliban találkoztunk és utána kialakult közöttünk az, hogy csak szexelünk, nincs összeköltözés, romantikus randik, vagy utazások, nem veszünk egymásnak ajándékokat és nem lesz mindenki odáig értünk, hogy milyen édes pár vagyunk.

Ő is többet akart, én is valamilyen szinten, de egyikőnk sem próbált újra nyitni a másik felé. Aztán kiderült, hogy terhes vagyok és ő hozta fel az összeköltözést, mert mint kiderült, nem csak én "bolondultam meg" a picitől. :)

Nem mondom, hogy tökéletes lenne a kapcsolatunk, vagy hogy örökké együtt leszünk. Mert erre semmilyen biztosíték nincsen, de a múltunkat tekintve inkább úgy érzem, hogy ez a kapcsolat közöttünk működni fog.

De Te biztosan jobban ismersz minket és tuti neked van igazad!:)

Szerintem ha azt írtam volna, hogy férjnél vagyok 10 éve, még az is gond lett volna. :)

Igazából mindegy, nem lesz ettől nekem rosszabb.

És amúgy igen, anya már kezd megbékülni, vagyis már beszélünk, meg mondta a férje is, hogy otthon azt tervezgeti, milyen legyen náluk a babaszoba, újra babázhat és lelkes, hiába nem mutatja felém annyira. Szóval remélem, hogy tényleg megoldódik teljesen a helyzet!:)