Miért bánt apa a döntésem miatt?

igen látom a különbséget, de tegyük hozzá, hogy programozókból Dunát lehet rekeszteni, divatszakma, s csak az tud labdába rúgni aki igazán jó. ellenben ha abból igazán jó valaki amit a kérdező választ akkor az szintén tud érvényesülni.

nem az számít mit csinál az ember, hanem az, hogy jól csinálja e?

#19 - mint mondtam, akkor elvállalok bármit, ahogy ezelőtt is tettem.

De nem hiszem, hogy kirúgnak, a gyakorlati időt már rég letöltöttem, voltam passzívon is, gondolkoztam azon, hogy otthagyom a sulit, és azt mondták, hogy akkor szeretettel várnak teljes állásba. Kreatív munka, én úgy veszem észre, hogy nem cserélgetik azt, aki egyszer már bevált, mert lehet, hogy a másik diák után kevesebbet kell fizetni, de lutri, hogy ért-e hozzá, vagy összedobatta a jelentkező-anyagát valakivel.

De ha mégse lesz igazam, akkor a Meki szeretettel vár vissza :D

Ez nálunk fordítva megy. :D Én nem akartam tanulni apám meg bár nincs diplomája rám erőltette az egyetemet. Aztán csodálkozott, hogy bedepresszióztam tőle...

Ha szeret téged elfogadja a döntésedet, 5-10 év múlva meg dörgöld az orra alá, hogy kétszer annyit keresel, mint ő :D

sajnos a munkásemberek csak a fizikai munkát tartják munkának, a szellemi az nekik csak beszélgetés, billentyűnyomogatás. dolgoztam gyárban, nem munkásként, és pontosan tudom, hogy gondolkodnak.

Nagyon szomorú, hogy még a kerékkötőd is akar lenni.

amilyen szakokat kiválasztottál, azoknak nagy jövője van. enni mindig fognak az emberek, a környezetvédelem pedig életbevágó ügy.

ne arra gondolj, hogy most hogy áll a világ, mert akár pár hónapon belül is drasztikusan megváltozhat a helyzet (háború, stb) de persze reméljük a legjobbakat.

Ha meg tudod oldani, hogy iskola mellett dolgozz, akkor otthonlakás mellett el is tudnád tartani magad, legfeljebb a morgást kell elviselned a nyugdíjastól.

igyekezz könyvtárban tanulni és csak aludni hazajárni. nem lesz könnyű pár év ilyen háttérrel, de megéri megpróbálni. Próbálj olyan képzésre bekerülni, amiért a szüleidnek nem kell fizetni.

sok sikert!

Lehet, hogy az zavarja, hogy a gyermeke tanultabb, mint ő, sőt, főleg, hogy lánygyermekről van szó. Ezen később a fizetés sem fog változtatni: "nem becsületes munkával szerezted!" Ne foglalkozz vele, az a fontos, hogy te boldogulj az életben. Magadnak kell megfelelned. Persze hiányozhat apukád megbecsülése, de sokan vannak így.

Nekem van egy ismerősöm, akinek az apja könyvelő volt. Az újságíró gyermekét meg semmire se tartotta, hiába ért el akármilyen eredményt a maga szakmájában.

Amit tehetsz szerintem, hogy kifejezed neki, hogy tiszteled őt és a munkáját, meg úgy általában a fizikai munkát, de te mást választasz. Közeledhetsz hozzá úgy érzelmileg, hogy érdeklődsz a szakmája felől. Hogyan kell ezt-azt megcsinálni, hogy te is tudd, meg ilyenek. Dolgozzatok együtt a kertben,ha lehet, és így próbálj közeledni hozzá. Ne legyen ezzel hátsó szándékod, csak annyi, hogy kifejezed a szereteted, tiszteleted, ebből is tanulsz. Aztán lehet, hogy ő is fog kérdezni, és megtörik a jég. TÜRELEM!