Mit tehetnék, ha lelkileg bánt az anyám?
Egyedül lakom már csak itthon,és zavarja. Dolgozgatok, de az semmire se elég, mert csak diákmunka.
Elfogok menni fősulira, bár voltam már, és tudom hogy akkor is hogy bánt velem. Állandóan zsarolt, legfőképp a pénzzel. Hogy ő nem küld semmit, ha nem azt csinálom amit mond. Teljesen maga alatt tart. Nem tudom mit tegyek, elvagyok keseredve. Állandóan kiabál...
Persze van eszem, jó lenne, vagy jó lett volna valamit is csinálni magamból.. Nem azt akartam elérni, hogy minél előbb elköltözzek, és mosogassak, vagy gyárban dolgozzak valahol.. Nem nézem le az ilyet, meg dolgoztam már ilyen helyen, de nem ez volt az életcélom. Nem tudom így megvalósítani önmagam, félek az anyámtól. Sokat bántott régen, meg sakkban tart. Minden lépésemet figyeli. Mikor hazajöttem tavaly kollégiumból az volt az első, hogy kinyitotta a laptopom, csak megkértem egy ismerősömet, hogy jelszavasra csinálja, úgyhogy nem tudott belépni... Bizalmatlan velem szemben, és saját maga nem érte el a céljait az életben, rám vetít ki mindent ami fáj neki... Félek tőle, és félek, hogy ez sose múlik el. Hiába tervezem, hogy elköltözök majd külföldre vagy bárhová, teljesen életképtelennek nevelt, pl. soha életemben nem tanultam angolt, pedig jó lenne elmenni külföldre végleg...
Ha meg most elköltözök, hogy kezdjek el én bármi ilyesmit?!.. Remegek most is ahogy írok. Állandóan gyomorgörcsöm van tőle. Félelemből élek, nem merek lépni sehova, vagy döntéseket hozni, mert ha nem tőlem kérdez, vagy nem mondok meg valamit akkor megkérdezi a postást, a pékségbe valakit, vagy valami gyereket az utcán.... Bárkit. Félek az anyámtól...
Most azt nem írom le régen miket tett velem, de gyerekként még durvábbakat, és állandóan megvert. Mert ami a fejben van, vagy hallott az az igazság. Nem kérdezett, csak odaállt elém feltartott kézzel, hogy igaz, vagy nem?!! (...Mi van?)
Most már nem mer megverni, de ordítani ugyanúgy tud. Mocskosan beszél, mások előtt meg álcázza a jó anyát.
Nem vagyok talpraesett, és úgy érzem aki nem az, az nem tud ilyen helyzetből kitörni.....
Fogalmam sincs mit tegyek. Bár most úgy döntöttem nem szólok hozzá, de mindig tesz olyat, hogy muszáj legyen megszólalnom. De nem érdemli meg értitek? Fáj amit művel(t) velem...
Hát első körben fejezd be a nyavalygást és mindenért mások (anyád) hibáztatását. Lehet, hogy nem a legideálisabb háttér van mögötted, de felnőttként már csakis te vagy felelős a cselekedeteidért.
Hidd el, tudom milyen, ha nulla háttered van (alkoholista családban nőttem fel), de pont ezért tudom azt is, hogy van kiút és RAJTAD múlik.
Szóval első lépés: engedd el a haragot, ne azon kattogj, hogy kit hibáztatnál, ebből nem fogsz megélni.
Döntsd el mi a célod, mit szeretnél és hogyan tudnád elérni. Utána pedig láss neki. Ha tanácsra van szükséged, szívesen segítek, de ne feledd, hogy elsősorban az elhatározásra és akaraterődre van szükség.
"teljesen életképtelennek nevelt, pl. soha életemben nem tanultam angolt, pedig jó lenne elmenni külföldre végleg... "
Ez nettó hülyeség, ok, hátrány a mai világban nem beszélni angolul, de ezt, mint nevelési bűnt emlegetni inkább nevetséges.
Kesergés helyett inkább tanulj angolul. Tudom, az drága, meg különben is...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!