Mit csináljak, ha képtelen vagyok elfogadni, hogy a férjemnek van egy gyereke? Hogy szedjem össze magam? Túl lehet ezen lépni valamikor?

Kedves Kérdező!

Gratulálok! Az, hogy anyaként képes vagy úgy beszélni, egy gyerekről, legyen az akár tervezett, akár nem, mint egy hibáról rólad is elmond valamit. A férjed tettére nem mentség, hogy fiatal volt, meg akkor élte a bulizós korszakát. Tudod évente hány ilyen "hiba" születik? Egy 19 éves "férfi" igenis képes kell legyen mérlegelni, hogy milyen következményei lehetnek a tettének. Ő úgy döntött, hogy leszarja azt a gyerekét, meg nem érdekli, csakis azért, mert ő nem akarta. És most attól retteg, hogy egyszer csak becsönget hozzátok. Szívből remélem, hogy ez megfog történni és majd ott lesül a férjed képéről a bőr, hogy mekkora egy szar alak volt egész életében. Az csak a dolog egyik része, hogy a közös gyerekeiteket szereti, de van egy másik gyereke is, aki számára megszűnt létezni, csak azért, mert az apja nem akarta. Gondolom az nem fordult meg a fejedben, hogy a 18 év alatt annak a szegény gyereknek hányszor lett volna szüksége az apjára, téged csakis az érdekel, hogy te hogy tudod ezen túltenni magad. Mindketten remek szülei lesztek a közös gyerekeiteknek.

51!

Életszerű, vagy sem, van ilyen. Egyik csaladtagom fogta így meg a férjét. Azt mondta a pár hónapos kapcsolatban, szed gyógyszert, igy nem kell többé az óvszer. "Véletlenül" teherbe is esett. A pasi nem akart gyereket, ezt világosan közölte is még a kapcsolat elején. A nő meg nem akarta elvetetni. Nos, a férfi vállalta a felelősséget : feleségül vette a nőt, hogy "ne maradjon szegyenben". Aztán egyszer anyuka veletlen elszolta magát, hogy hormon probléma miatt sosem szedhetett gyógyszert.

"De én sem akarom, hogy megismerje, vagy hogy egyáltalán találkozzanak."

"mert nincs kedvem ünnepekkor a férjem hibájával egy asztalnál ülni"

És te ANYAKÉNT (bár ezt a jelzőt nem érdemled meg) képes vagy így nyilatkozni egy olyan GYEREKRŐL, aki a büdös életben semmiről se tehet?? Ezek után nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy te semmivel sem fagy különb a férjednél.

Tudod egy gyerek születéséhez KÉT ember kell! Ha a férjedet csak a farka vezérelte, akkor mit kell azon csodálkozni, hogy ez ide vezetett? Te mégis mit csinálnál, ha te teherbe esnél tabletta mellett (mert igen, úgy is lehet), a pasid meg lelépne, és megvádolna azzal, hogy direkt akartál teherbe esni?

Ahelyett, hogy józanul gondolkodnál, inkább segítesz a gerinctelen férjednek a múltat a szőnyeg alá söpörni. Gratulálok. Neked nem lenne rossz, ha a gyerekeid apja a gyerekeid felé se nézne? Teljes mértékben megérdemelné a férjed, ha a gyereke egyszer csak beállítana hozzátok, és jól pofán köpne titeket. Azért retteg a férjed, mert nagyon is jól tudja magáról, hogy egy sz@r alak, és nem akarja, hogy a gyereke ezzel szembesítse, pedig nagyon is megérdemelné. Te pedig képes vagy egy gyereket hibának nevezni, miközben neked is van kettő....tudod mi volt a nagy hiba? Hogy te is meg a férjed is szaporodtatok. Sajnálom a gyerekeidet, meg a férjed eldobott gyerekét. Egyikőjük sem érdemel meg ilyen aljas, és szívtelen szülőket.

Én azt nem tudom megérteni, hogy neked mégis mi bajod van a gyerekkel, hogy nem akarod, hogy a férjeddel találkozzon vele. Egy gyerek tudod nem tud elválni az apjától/anyjától csak azért, mert a felelőtlen, idióta apja nem volt képes gumit húzni! Az az illető mindig is a férjed gyereke marad. És igen, a gyereknek JOGA VAN látni a saját apját, joga van találkozni vele, és ha öröklésről van szó, akkor bizony ő ugyanannyira jogos örökös, mint a ti két közös gyereketek.

Neked meg sem fordult a fejedben, hogy az az ember, akit te hibának nevezel, hányszor hiányolhatta élete során eddig azt, hogy neki nincs apja? Szerinted ő nem tette fel magában rengetegszer a kérdést, hogy "engem apu miért nem akart?" vagy "apu miért nem kíváncsi rám, mit tettem én, hogy ezt érdemlem" ?

"Megmondta a párom, hogy nem érdekli az a gyerek, sosem látta, nem ismeri."

Csodálatos. Aztán ha ráun a ti közös gyerekeitekre, akkor is ezt fogja mondani, hogy meguntam őket, nem érdekelnek már, hagyjanak békén? Egy 19 éves is már felnőtt ember, FELELŐS a tetteiért! A férjed igenis egy érzéketlen, gusztustalan féreg, hogy magára hagyott egy szerencsétlen gyereket, aki semmiről sem tehet, most meg nyugodtan közli, hogy le se sz@rja őt, mert nem akarta, és nem is ismeri. Szerinted miért retteg attól, hogy egyszer csak megjelenik a gyerek az ajtótok előtt? Mert akkor a férjednek szembesülnie kéne azzal, hogy egy gerinctelen sz@rházi (már bocs...), hogy a farka fontosabb volt, mint a védekezés, és eldobta magától a saját gyerekét. Ha igaz lenne az, hogy a nő akart mindenképpen teherbe esni, akkor fix, hogy a férjed nem parázna ennyire. De így, hogy retteg attól, hogy egyszer szembesülnie kell azzal az emberrel, akit te oly kegyes módon "hibának" nevezel, egyértelműen azt mutatja, hogy bizony a férjed is könyékig benne volt abban, hogy a gyerek megszülessen.

Tudod mi az ennél is szomorúbb? Hogy te is asszisztálsz ehhez kérdező. Képzeld el, hogy szétmentek a férjeddel, nálad maradnak a gyerekek. Találsz más párt magadnak, akivel megint lesz mondjuk közös gyereketek, majd kijelenti, hogy a te hibáiddal nem hajlandó egy asztalhoz ülni, mert neki semmi köze ahhoz, hogy te egy sz@r kapcsolatban (ha már szétmentetek) 2 gyereket világra nyomtál.

Neked ez hogy esne? Gondolom nagyon rosszul. Most egy ilyen hozzáállást szerinted a gyerekeid könnyen feldolgoznának? Mégis mit ártott neked az a szerencsétlen, hogy te hibának nevezed, meg nem akarod, hogy a SAJÁT APJÁVAL találkozzon? Ritka önző vagy te is, és nézz szépen magadba.

Komolyan neked semmi problémád nincs ezzel a hozzáállással, amit a férjed képvisel? Nem kell itt mentegetni, meg bemesélni, hogy már szupi-dupi örömteli család vagytok, mert mindketten gerinctelenül viselkedtek.

Nem értem, hogy te kétgyerekes anyukaként hogy vagy képes arra, hogy egy gyereket szimplán félvállról hibának nevezz. Ez a tény, hogy te a férjeddel értesz egyet, őt mentegeted, meg még szó szerint te is a szerencsétlenül járt gyereke ellen vagy, rólad is mindent elárul. Neked tetszene az, ha mondjuk elválnátok, a férjed találna új feleséget, majd a gyerekeid nemkívánatos személynek lennének nyilvánítva apukánál csak azért, mert az új nő (is) azt mondja, hogy nem kell velük találkozni, "zárd le a múltat"? Gondolom akkor még te lennél a lehető legjobban felháborodva.

Undorító, hogy te a férjedet hogyan próbálod itt mosdatni, és ezáltal te ugyanúgy semmibe veszed, lenézed azt a gyereket, aki azért született, mert a férjed fejében a gumi húzás helyett az volt, hogy hadd rakhassa már be a nőbe és élvezzen belé. Szánalmas. Sajnos van rá egy gyanúm, hogy a gerinctelen pojáca férjed megússza ezt, és nem fog a gyerek hozzá beállítani, de szívből kívánom, hogy ez történjen meg, legalább egy szembeköpés erejéig. Megérdemelnétek. És a kijelentéseid alapján hogy vagy képes a gyerekeid szemébe nézni?

Amikor csak a kérdést olvastam, meg a leírást, először sajnáltalak. De amikor kommentek képében kinyitottad a szádat, és megmutattad nekünk a csodás hozzáállásodat, más lett a véleményem. És mégis a férjed gyereke miben változtatná meg az életeteket? Ja, hogy szembe kéne nézni a múlttal, és nem a szőnyeg alá söprögetni a dolgokat még évekig, évtizedekig?

Mellesleg a férjed nyilvánvalóan azért fél ennyire, mert teljesen tisztában van azzal, hogy ő is 100%-ig felelős a gyerek megszületésében, de puhap cs módjára próbálja menteni a menthetőt, és be akarja neked adni, hogy a csúnya, gonosz exe nem szedte a tablettát, mert gyereket akart, és így átverte. Te meg szépen be is kajáltad, pedig neked pont tudnod kéne, hogy gyerekcsináláshoz 2 ember kell. A tabletta nem biztosít 100%-os védelmet (tabletta szedése mellett is teherbe lehet esni), és ha a pasi semmiképp sem akar gyereket, akkor bizony húzzon gumit a farkára! Ha pedig annyi esze se volt a férjednek, hogy legalább ne a nőbe élvezzen, akkor igenis viselje a tettei következményeit!