Mit csináljak, ha képtelen vagyok elfogadni, hogy a férjemnek van egy gyereke? Hogy szedjem össze magam? Túl lehet ezen lépni valamikor?

# 6 Tényleg nem érted? Éppen ettől olyan elbäszott ez az egész! Mert már felnőtt, és ahelyett, hogy vállalná a felelősséget, inkább retteg, hogy mi lesz, ha az a gyerek egyszer majd felkeresi! Igen, az nem oké, hogy az alkalmi nő döntött egyedül ennek a gyereknek a létezéséről, de ez már nem számít. Az a gyerek nem tehet erről! És tudod mi az a mi gázabb? Te! Anyaként furcsa, hogy azt várod el a férjedtől (érződik az írásodon), hogy abszolút meg se akarja ismerni az első gyerekét, pedig neki is éppúgy joga lenne az apjához, mint a két közös gyereketeknek.

Higgadj le egy kicsit, és gondolkozz el. Ha azt akarod, hogy a férjed felelősségteljes felnőtt, és jó apa legyen, akkor az ügy érdekében a legjobb amit tehetsz, ha elfogadod, hogy lesz az életetekben még egy gyerek. És erről őt is meggyőződ. Ugyanis egyszer majd a közös gyerekeitek is felnőnek, megtudják majd, hogy van egy féltestvérük. Az ilyesmi mindig ki szokott derülni. Amikor ez megtörténik, és megkérdezik tőled, és a férjedtől, hogy miért titkoltátok, sőt, miért nem törődtetek azzal a gyerekkel, akkor mit fogtok mondani? Milyen apa lesz ezután a gyerekeitek szemében a férjed?

XD Lehet, hogy a (fél)testvéremnek az apja a férjed a leírtak alapján :D meg is mutatom neki ezt a kérdést..:')

Amúgy kretének vagytok mindketten. A férjedet gondolom nem kell részletezni, hogy miért, te meg azért, mert asszisztálsz ehhez az egészhez, és csak tovább söpröd a szőnyeg alá ezt az egészet. Fujj.

Én azt gondolom, bárki rosszat mond róla (gerinctelen, patkány), nem ismeri az előzményket.

A gyerek lehez akarata ellenére született, becsapták ígérettel, hogy védekezés rendben van stb.

Még az is lehet, hogy a gyerej születése után tudta meg, hogy apa, amikor már nem is volt meg a kapcsolat.

Jó, tudom, miért hiszékeny, miért nem maga védekezett stb.

Itt nem így volt.

Tudok olyan nőről, aki mindenáron gyereket akart, semmi mást, kinézett egy bikát (hogy csúnya szót használjak), "megvalósította álmát", aztán eltűnt.

Az "apa", azt se tudta, hogy az lett...

"Halgattasson meg a másik fél is" ! Akkor lehet csak ítélkezni. Nem csak egyféle verzió létezik, az ami neked eszedbe juthatott.

"De én sem akarom, hogy megismerje, vagy hogy egyáltalán találkozzanak."

Gratulálok. Te is ugyanolyan ocsmány ember vagy. Tökéletesen összeilletek a férjeddel. Sajnálom a gyerekeiteket. Egyik szülőre sincs miért felnézniük. Remélem, hogy megtudják nagyobb korukban az igazat és rájönnek miféle emberek a szülei.

11 Szerintem a kérdezőnek joga van elmondani a véleményét és megosztani az érzéseit, de beleszólni nincs joga abba, hogy a férj mit tegyen vagy ne tegyen, pláne ne próbálja semmiről meggyőzni, neki ugyanis semmi köze nincs a férj gyerekéhez. Semmi joga olysmit elvárni, hogy az a gyerek része legyen a családjuknak, még a közös gyerekek érdekében sem. Erre hivatkozni egyenesen zsarolás lenne. Ráadásul ha jól értem, a kérdező a háta közepére sem kívánja azt a gyereket. Ettől még persze a férj egy gyáva és gerinctelen alak, amiért sz.rik a gyereke fejére, tökmindegy, hogy tervezték-e vagy nem és együtt akartak-e élni a gyerek anyjával vagy sem.

12 Kérdező tehát haragszol a férjedre, amiért nem mondta el, hogy van még egy gyereke, de közben te is azt kívánod, hogy ne is vegyen tudomást róla. Gratulálok, ez alapján te sem vagy sokkal különb a férjednél. Amúgy ha a gyerek 18 éves, már saját maga is dönthet úgy, hogy megkeresi az apját. Megérdemelnétek, hogy kicsit rátok ijesszen azzal, hogy felbukkan, csak úgy viccből :P

"A gyerek lehez akarata ellenére született, becsapták ígérettel, hogy védekezés rendben van stb. "

Ettől még ugyanúgy a gyereke. Nem szerencsétlen gyerek tehet róla. A gerinctelen patkányt pedig nem vonom vissza. Az a minimum, amit érdemel. Ez mindenkire igaz, aki sz@rik a gyerekére. Legyen az tervezett vagy besikerült.